Ugrás a fő tartalomra

Na igen

Hiheti az ember, hogy sikertelen, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné vagy ahogy remélte. Így vagyok ezzel mostanában én is. Már-már arra gondoltam, megszüntetem a boltom, tán még a blogomat is szüneteltetem egy időre, meg is ritkultak a bejegyzések mostanság. Pedig varrok, de csupán az asztalfióknak. Kishitűségből talán, ami a nagyravágyásból fakad, persze. Na meg az örök kétely, tetszik-e, biztos nem, hisz nem veszik. Meg aztán mit csinálok rosszul, hogy kéne, hogy jobb legyen.
Aztán jön egy megrendelés, amiben bizalmat szavaznak nekem és szabad kezet adnak, látván az eddigi munkáimat.
Aztán jön egy foltvarrós közös varrás, ahol a régen látott ismerősök, akik sokkal többet letettek az asztalra nálam, rajongással (esküszöm, nem túlzok!:D) beszélnek a munkáimról és ajándékot is kapok és azt mondják valamire, ami a kezeim közül kerül ki, hogy igen, ez julcsis.
Én meg akkor azt mondom, na igen! Mégiscsak érdemes:)

A képet köszönöm Margónak!

Megjegyzések

  1. Jaj, Julcsi, ne gondolj ilyeneket!!!
    Gondold inkább azt, hogy milyen hálátlanok és lusták az emberek (pl. én), hogy gyönyörködni bezzeg ide járnak, de arra már nem veszik a fáradságot, hogy meg is írják neked, mennyire tetszik, amit csinálsz... Pedig tényleg és nagyon:-)

    VálaszTörlés
  2. Tényleg igaz.....magunkban megalkotjuk a véleményt a másik munkájáról és lusták vagyunk megírni hogy mennyire tetszik....
    Fel a fejjel Julcsi!

    VálaszTörlés
  3. Vannak néha mélypontok. Ezeket átélve lehet igazán értékelni, mikor felfelé visz az utunk. :)
    Persze, hogy érdemes! :)

    VálaszTörlés
  4. Nehogy ezt egyszer komolyan gondold!

    VálaszTörlés
  5. A napokban jutott eszembe, hogy kevesebb a bejegyzésed.
    Furcsa ezt olvasni, és pont tőled. :(( Ismerős az érzés, hogy jól csinálom, tetszik az embereknek, hogy lehetne jobb, szebb, stb....:((((( Azt hittem ezzel csak én vagyok így, de ezek szerint sajnos nem.
    Pedig igen szép dolgokat alkotsz!!!! :)))))Az apró, de mégis fontos részletek, egy jól megválasztott csipke, vagy kis virág.
    Ne keseredj el!!!!:)))))Töltekezz a sok bíztató kommentből. :))))))

    VálaszTörlés
  6. Julcsi!
    Álmomban sem gondoltam volna, hogy megkörnyékeznek Tégeg ennyire negatív gondolatok...és ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire ember lakik a blog mögött... alkotó ember.
    (Ezt most egy mosolyért: ugye tudod, hogy Van Gogh például egyetlen képét sem adta el életében?)
    Szóval aki olyat képes létrehozni a két kis kezével mint Te, az csak alkosson! Küld a sors időnként jó megrendelőt is, és rajongókat szép számmal...
    Később nézz be hozzám, majd meglátod :-)

    VálaszTörlés
  7. Jókedvem kerekedett és ezt köszönöm nektek!
    Örülök, hogy olyanok is kibújtak a csigaházból, akikről csak ritkán hallok:)
    Köszönöm a biztatásotokat! Kell még:))))

    VálaszTörlés
  8. Hát, én is csak azt tudom neked írni, hogy hessegesd el ezeket a fellegeket! Ha ez számít, nálam sem járt egyetlen egy vásárló sem a meskáról tavaly május óta! :-( De nem adom fel, varrok és varrok tovább, ha tetszik, ha nem. Kész, ez van.
    Kérünk sok szép Julcsis szépséget!

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Még azt hiszem erre a blogodra sosem írtam.
    Mindig bekukucskálok, mindig megnézem a képeidet, amiket felraktál. Tetszenek a munkáid és az apró részletek egyszerűen zseniálisak!
    Jó érzés hozzád "kattintani"!

    Dóra

    VálaszTörlés
  10. Minden nap belépek a blogodra és reménykedem egy új bejegyzésben. De nem ilyenben! Tessék elfelejteni ezeket a negatív gondolatokat! Tessék nekünk megmutatni mindent, amit varrsz, mert gyönyörű dolgok kerülnek ki a kezed alól:)

    VálaszTörlés
  11. Ó, de nehéz ez az egész, amiről írtál... Egyrészt ugye alkotunk, ez eddig klassz. Aztán blogolni kezdünk, ami már magában hordoz némi exhibicionuzmust (még ha el is lehet bújni az online felület mögé) és aztán árulni kezdünk, amihez kellene viszont remekbe szabott üzleti érzék és sok kihasznált lehetőség, hogy a visszajelzésekkel táplálni tudjuk exhibicionizmusunkat... ördögi kör:)

    A lényeg, hogy amikor úgy érzed, nincs visszajelzés, akkor kell szerintem visszanyúlni a gyökereinkhez és megkérdezni, miért varrunk? A pénzért? A kommentekért? Ha nem a válasz, akkor könnyebb átvészelni a negatív időszakokat:)

    VálaszTörlés
  12. Jaj, Julcsi! Miket beszélsz! Hogy a csudába ne lenne érdemes! Olyan elegáns, finom, különleges (divatos szóval vintage :) minden munkád, valami hihetetlen béke árad belőlük. Eszedbe ne jusson abbahagyni! Ami meg a boltot illeti... ahhoz nem csak szép termék kell, mint tudjuk, sok-sok marketing, nyüzsgés, reklám ..., és hát még úgy is kiszámíthatatlan.

    És egy kis személyes: a Julcsi babámat bizony rólad neveztem el, mert a ruhájához használt finom, puha zöld fonalról valahogy te jutottál eszembe. (írtam ezt annak idején is megjegyzésben, nem tudom olvastad-e) Mert ennyire hat rám a személyiséged, a munkáid ...és Julcsi babának van folytatása is, majd írom :)

    VálaszTörlés
  13. Tudjátok mit? Mégsem kell több, mert minden egyes megjegyzés könnyeket csal a szemembe:) Meghatottság-könnyeket, persze:)
    Nem tudok mást mondani: Köszönöm!!!

    VálaszTörlés
  14. Annyira így érzem magam mostanában én is. :) Csak nincs egy közös varrás, ami helyre billentsen. Bár igyekszünk változtatni a dolgon - én és a tükörképem. :D Azért jó, s gyorsabb a folyamat, ha van külső megerősítés!
    Én nagyon szeretem a julcsis dolgaid, s hiányoznának, ha nem lennének! :)))

    VálaszTörlés
  15. Én most csak egy jó szót hoztam neked. Sok szeretettel! Örülök, hogy mire ideértem jobb kedved lett. :)

    VálaszTörlés
  16. Eszedbe ne jusson többet! Én magam mióta megtaláltalak hihetetlenül sokat tanultam tőled. Szeretem a julcsis alkotásokat!És punktum :O)

    VálaszTörlés
  17. Julcsikám! Örülök, hogy jobb már a kedved. Valahogy meg majd alakul.
    (Tudom miről beszélsz. Nagyon pontosan. Egy az egyben bemásolhatnám a blogomra.)

    VálaszTörlés
  18. Naná, hogy érdemes!!! Ha másért nem, akkor a saját és gyermekeid öröméért!!! De szerintem másért is, hiszen biztos sokan nézelődnek nálad, csak nem mindenki ír és vásárol.

    VálaszTörlés
  19. Remélem "kellő munícióval" felvértezve kitartasz még jó sokáig! Küldök egy buksisimit - azt a felnőtteknek gyakran elfelejtik kiosztani, pedig nekik is jár : ))

    Azt hiszem mondtam már, hogy van egy Julcsi ismerősöm, akinek a az esküvőjén olyan sok boldogságot kívántam, mint amennyi szeretet és harmónia a te munkáidból sugárzik. Éppen tegnap hajnalban született meg a kislányuk : )

    VálaszTörlés
  20. Ne már!!!!!!!!Stiglinc leírta helyettem is a gondolataimat.

    VálaszTörlés
  21. ...Még sok "Julcsis"szépség kerüljön ki a szorgos kezed alól!:)

    VálaszTörlés
  22. Jaj, nagyon helyesek vagytok a képen! Két csodásan mosolygó szempár, két, szívemnek nagyon kedves ember. :)

    Ha nem ismerem meg a képen baloldalon látható személyt, talán sosem ismerem meg a foltvarrást és a sok-sok szeretett vonatkozását. Pl. téged. :))))

    VálaszTörlés
  23. Szerintem is van a "julcsis" dolog! Eddig nem nagyon jártam itt, vagy inkább egyáltalán nem és ahogy itt lapozgatok irigyellek azért, hogy te így egyben vagy és ennyire stabilan ráadásul! Szóval nem a te hibád, ha nem kelnek a termékeid olyan tempóban, ahogy azt te is szeretnéd. Máshol van az ok, gondolom, h az emberek pénztárcájánál. Az meg egy másik dolog, hogy akik egykor blogoltunk kismamaként, ma már dolgozunk és nincs annyi időnk sem, cserélődünk. De te stabilan itt vagy és legyél is még soká!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••