Ugrás a fő tartalomra

Tegez

Az ember, különösen egy édesanya, akkor kételkedik igazán az épelméjűségében, amikor egy olyan holmira fordít sok időt és energiát, amiről tudja, hogy úgyis csak húzzák-vonják majd, fűben, sárban, homokban. Nem azért, mert nem becsülik meg vagy nem örülnek neki, hanem mert ott és akkor ez huszadrangú kérdés. De pont azért mert édesanya, ilyenekkel egyáltalán nem törődik, megelégszik a dicsérettel és a kitörő örömmel, ami a (végre) kész tegezt fogadja:)
Akkor gondoltam arra, hogy nem vagyok normális, amikor a tegez alját képes voltam egyetlen folyamatos vonallal végigtűzni. Aki nem hiszi, járjon utána! Mármint a folytonos vonalnak:)
Mégis azt gondolom, hogy a csillogó gyerekszemekért és a finom ölelésekért még ezt is érdemes felvállalni. Igaz?

Megjegyzések

  1. Huhh, az a vonal...! Mestermunka.

    VálaszTörlés
  2. A negatív jelzőket azonnal tessék elfelejteni,mert igenis,az IGAZI anyuka ilyen,mint Te: képes erre is! Szuper lett!És egyébként is ki lehet mosni.:)

    VálaszTörlés
  3. Igaz bizony. A tűzés meg felfogható valamiféle útvesztő társasjátéknak is :)

    VálaszTörlés
  4. Huúú, ez igen! Nagyon klassz lett!

    (Én éppen temérdek babaruhát varrok a ma 6 évesemnek...mintha nem lenne épp elég a babaruhás dobozban...)
    :-)))))

    "Pontosan" nagyon jó, hogy ilyen gyerekeknek ilyen egyedi anyukájuk van!
    http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html

    VálaszTörlés
  5. Ó, nagyon jó lett, és kellően férfias!
    Technikai kérdés: mit tettél az aljába, hogy bírja a nyílvesszők végét? Ha nem bánnád utánad csinálnám... nálnk ugyanis egy pios dekorhomokkal töltött vázába vannak szurkálva, amit időnként sikerül felrúgni... :-)

    VálaszTörlés
  6. Így jár az ember, ha nem olvassa el amit írt:
    - ... az aljába azért hogy ...
    - és nem pios, hanem piros az a homok amely időnkét elborítja a gyerekszobát, de így se könnyebb feltakarítani :-D

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó lett! Tényleg mi mindent képes az ember lánya megvarrni a gyermekének :o))

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szuper lett!!! És tényleg, egy anya bármit képes megtenni a gyermekéért, akár megéri, akár nem, de ha a csillogó szemek látványa garantált, akkor biztosan megéri!!! :-)))

    VálaszTörlés
  9. Fantörpikusan néz ki!
    Kaptál már tőlem?:
    http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm mindannyiótoknak, aranyosak vagytok!:)

    Krizantám! Isten éltesse őt! Akkor jár neki az ajándék:)

    erzsó! Semmi extra nincs az aljában, csupán a bevarrt sarkok erősítik valamelyest.

    VálaszTörlés
  11. Elismerésem! Bár magam is olyan vagyok, hogy másért bármit, főleg gyermekekért :)) igaz, még saját nincsen, de így is kiélem magam néha bátyóm gyerkőcein :)) hajlamos vagyok ilyenkor nem kímélni magam, és olyanba is belevágni, amiről más úgy gondolhatja, nem normális dolog :)))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••