Ugrás a fő tartalomra

Ez a méreg

Belekezdtem még abba az utolsó sorba, hátha elég lesz a fonal. Bár tudtam, hogy úgyis kicsi lesz ez a vállkendő, talán Panninak ha jó lesz. És naná, hogy kb. 15 centi hiányzik, hogy késznek tudjam nyilvánítani a kendőt. Pedig siettem, mint a szőke nő, hogy odaérjen a benzinkúthoz, mielőtt elfogy a benzin:) 
Az alapanyag ráadásul turkálós zoknikötő fonal kb. a 70-es évekből, éppen ezért az összetétele erősen bizonytalan, viszont hogy pótolhatatlan, az tuti biztos.
A kendő egyébként csodás. Egy kis gyapjúmosószeres blokkolás ugyan még nem árt majd neki, mert egy kicsit szúr a fonal, de ez semmit nem von le az értékéből.


Most el kell döntenem, hogy lefejtem az utolsó két sort és marad ilyen aprócska, vagy kiegészítsem egy kicsit sötétebb tónusú szürkével. Most Micimackó módjára töröm a fejem és akárhányszor elmegyek mellette, kicsit nézegetem, simogatom, hátha megmondja mitévő legyek.

A sok fénykép nem véletlen ám:)

Megjegyzések

  1. Szerintem simán folytasd a sötétebbel! Szépen keretet ad neki! Nekem tetszene!

    VálaszTörlés
  2. Én befejezném a sötétebb szürkével. :)

    VálaszTörlés
  3. Én is arra szavazok, hogy fejezd be a sötétebbel.

    VálaszTörlés
  4. na és mekkora az a kicsike? lehet, hogy nyakbakendőnek tökéletes volna?

    VálaszTörlés
  5. nekem is tetszene a sötétebbel!

    VálaszTörlés
  6. Szegélynek egy sötét sort, tökéletes lesz!

    VálaszTörlés
  7. Én is kiegészíteném, mert gyönyörű! És szürke!! Imádatos...:)

    VálaszTörlés
  8. Ó Szürke!Csodaszép valóban.:-))Bizony én is kiegészíteném!Egyébként én is most készítgetek egy hófehéret, de hát ugye sokszor csak úgy nézegetem így lassan halad, de szerintem ez a kendőkészítés/nek is/ sajátja..

    VálaszTörlés
  9. Nekem így is, úgy is tetszene!

    VálaszTörlés
  10. NAgyon szép a kendő!! Ilyen bosszúságom már nekem is volt..

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…