Ugrás a fő tartalomra

Még mindig

Bizony, még mindig a kiállításunkról írok. Ennek oka nagyon prózai: remekül sikerült a megnyitó:) (Csak így szerényen!)
Aki nem jött el, az lemaradt például erről is:


 De még nagyobb baj, hogy nem láthatta, többek között, ezeket sem:






Csoportunk készült közös munkával az idén is, két blokkom nekem is fellelhető benne.

Megjegyzések

  1. Nem akarjátok mégegyszer megtartani a megnyitót? :-))) (Arra talán el tudnék menni...

    VálaszTörlés
  2. meg kell a szívnek szakadnia, hogy ottnem (sem) lehettem, ennyi szép és jó dolog!

    VálaszTörlés
  3. Tigrislilijom! Az első mindig egyszeri és megismételhetetlen:)))

    Zaza! Május 25-ig még megnézheted!:)

    VálaszTörlés
  4. Nem baj. Élvezném én a második megnyitót is... :-)))

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok minden résztvevőnek! mekkora, csoda munkák! Micsoda beleírt történetek.

    VálaszTörlés
  6. Gyönyörűek mind, naaaagy gratuláció nektek!!

    VálaszTörlés
  7. Ne fájdítsd a szívem :(( Én a másikra mentem, Újpestre, az is nagyon klassz volt, csak aztán esett le, hogy milyen ostoba vagyok, oda megyek még ebben a hónapban, inkább hozzátok kellett volna mennem :(( Igyekszem azért kijutni hozzátok is, csak hát a találkozások ! Azok fognak hiányozni !

    VálaszTörlés
  8. Tigrislilijom! Tudod mit? A kedvedért sütök egy kis sütit:)

    Tündérlátta! Bizony, rengeteg munka. Na nem az enyéim, de a többi hatalmas méretű munka! Na, az már valami:)

    Kata! Köszönöm, a többiek nevében is!

    Gina! Nyugi, nemsokára találkozunk:)

    VálaszTörlés
  9. Julcsi! Szavadon foglak :-) Lőrincre el is hozhatod (ha addig eláll :-)))

    VálaszTörlés
  10. írásjelekkel nem tudom érzékeltetni, de vágyakozva mondom:
    ilyenkor úgy érzem jó fővárosinak lenni :))

    VálaszTörlés
  11. Nekem is nagyon tetszett... és persze KicsiLaunak is, csak azt nem értem hogy hogy nem találkoztunk :(

    Lau

    VálaszTörlés
  12. Huh, hát ez gyönyörű ! Csodálatos mik készültek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…