Ugrás a fő tartalomra

Tanulás

Két napja azzal bajlódom, hogy sikerüljön végre egy jó fotót felraknom a kecskeméti pályázatra készült munkámról, de képtelen vagyok elfogadható képet készíteni róla. Egy komoly géppel fényképezni nehéz feladat, abban bízom, hogy egyszer csak ezt is elsajátítom majd autodidakta módon, mint a varrást.
Addig is, amíg tanulófázisban vagyok, megmutatom azt a két blúzt, amit péntek éjszaka varrtam. (Ezek a képek is szinte kivétel nélkül meg vannak dolgozva egy kicsit:S)
Az első egy nagyon vidám és tetszetős anyagból készült, kényszer szülte ujjmegoldással (rövidre szabtam az ujja hosszát, így toldani kellett).

És mert Vercsi egy kis utánozós majom és nem bírta, hogy ő kimarad a pózolásból, készült közös kép is.
Ez pedig maga Párizs. Nem is egy, hanem legalább 20 Eiffel toronnyal. Öööööö.... a tetkó egy óvatlan pillanat szüleménye.

Ehhez pedig nem is kellenek szavak...

Megjegyzések

  1. MIlyen bájosak ezek a lánykák! Édes kis csapat - és a rucik is nagyon tetszenek!
    A gépben pedig legyen sok örömed, és meglásd, ügyes tanuló leszel!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik mindkét felső!!! Az Eiffel tornyos különösen divatos, nagyon jó kis anyagnak tűnik. A toldott ujjú pedig még jobb is lett a toldással... van az úgy, hogy az ember elvét valamit és a javított változat jobb az eredetinél :o).

    VálaszTörlés
  3. Először megnéztem a képeket és az első gondolatom az volt, hogy de jó ötlet ez a zöld kockás anyag. Látod a véletlenekből lesznek a legjobb megoldások:) Nagyon jó lett mind a két felső...választani sem tudnék. A lányok meg gyönyörűek!:)

    VálaszTörlés
  4. Kedves, csinos, aranyos - és utat tör magának az új modellnemzedék :-) :-)

    VálaszTörlés
  5. Julcsi, gyönyörűek a lányaid.
    Szép lett mind a két blúz, tetszik a kényszer szülte megoldás is nagyon!

    VálaszTörlés
  6. szépeket varrtál és hát gyönyörű lányaid vannak, az utolsó kép különösen nagyon nagyon király! :-)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon vidám, helyes lett mindkét blúz, a lányok pedig gyönyörűek!

    VálaszTörlés
  8. Tündéri mindkét leányzó és mindkét blúz is. Ha nem mondod senki nem mondja meg, hogy kényszerből ilyen az újja.

    VálaszTörlés
  9. Hogy hasonlit Rád a kislányod és milyen aranyosak! Ez az igazi öröm.Gyerekeidben a gazdagság!

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm a sok-sok dícséretet! Hízik a májam rendesen:)

    VálaszTörlés
  11. Először a lányaidat csodáltam meg:)
    Gyönyörűek! Persze a kisblúzok is!

    VálaszTörlés
  12. Először a lányaidat csodáltam meg:)
    Gyönyörűek! Persze a kisblúzok is!

    VálaszTörlés
  13. Hizzon csak a majad, mert tenyleg jo kis darabok:-)

    VálaszTörlés
  14. Edina, Kriszta! Köszönöm!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…