Ugrás a fő tartalomra

Kedvenc falikép

Az egyik kedvenc színpárosításommal, az egyik kedvenc blokkommal, az egyik kedvenc anyagomból.
Csupán egy dolog nem kedvenc. A mérete. Azt szeretném, ha két méteres lenne és leteríthetném a hasonló méretű franciaágyunkra. De mivel nincs ekkora méretű franciaágyunk, felesleges idő- és energiapocsékolás ekkora méretű takarót készítenem. (Cöcö...:D)
Na és persze kézzel tűztem, amire mondhatnánk, hogy ezt a kicsiny méretet nem akkora kunszt kézzel tűzni, ám erre én azt felelném, hogy mégis január óta küzdök vele...


Megjegyzések

  1. Megérte vele küzdeni, nagyon jól sikerült!

    VálaszTörlés
  2. Szép lett, gratulálok.
    Még hogy semmi különös!

    VálaszTörlés
  3. Nagggyon szép,ezek a színek gyönyörűek!!:)

    VálaszTörlés
  4. A sok munkád igazán szép eredményt hozott.:)

    VálaszTörlés
  5. Van olyan küzdelem, ami megéri az erőfeszítést. Majd lesz az ágyatokra is, ha itt az ideje. Addigra már rutinosan fogsz hozzá. És milyen klasszul fog majd kinézni képként az ágyatok mögött (felett?)

    VálaszTörlés
  6. Tudod, van most ez a trendi bevonzásos dolog, én a helyedben (már ha lenne sok szabadidőm...:) juszt is megvarrnám a kétszemélyes ágytakarót, hátha bevonzza magához az ágyat és persze a nagyobb házat, ahol elfér. Gombhoz a kabát...

    És akkor milyen jól fog mutatni a hálóban a leterített ágy mellett a klassz falikép! ;)

    VálaszTörlés
  7. Nekem is nagyon tetszik! A színek és a minta is! A kitartó munkáért meg gratula! :) Megérte!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szép lett! És a párnáidért is odavagyok!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm, nagyon kedvesek vagytok!:)

    Tudjátok, a küzdelmet nem a képpel vívtam, hanem a rászánható idővel:)

    A franciaágy meg örök álom marad, azt hiszem...

    VálaszTörlés
  10. Olyan julcsis a hangulata! Nagyon tetszik! Kicsikatóval értek egyett:DDD

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••