Ugrás a fő tartalomra

Tábor

Kipihentem a nyaralás fáradalmait a karcagi foltvarró táborban:) Kellemes társaság, remek okítók, éjszakázás és angolos távozás. Nagyon jó volt, mint mindig:)

Részletfotók a munkáimról, egészben majd, ha készen lesznek....
Most egyenlőre még csak mosok... csak mosok... csak mosok....

Vágólaptartó
Az én városom
Passziánsz
Kistáska

Megjegyzések

  1. tyűű, Julcsi! milyen csodákat készítettél, Te?:) majd részletezed is, ugye?

    VálaszTörlés
  2. Nekem a passziánszos nagyon tetszik már így is!

    VálaszTörlés
  3. anyaralás utánai foltvarró tábor akkor lenne extafenomenális, ha egy jótündér otthon elintézte volna a mosást és a többi Rád váró ht munkát... így simán "csak" szuper :))
    amiket készítesz! csodásak...
    mutatsd majd teljes pompájukban is:)

    VálaszTörlés
  4. Rita! Igen, majd ha befejeztem őket:)

    Sasa! Pont a passziánsz az, amit nem zártam a szívembe, bár szép, de mégsem az én technikám.

    Erzsó! Volt itt két jótündér is: egy férj, aki megmosta az ablakokat és egy anyós, aki vasalt:))

    VálaszTörlés
  5. Julcsi! Ez a városos!!! Hűha!!!

    VálaszTörlés
  6. Igen én is kíváncsian várom a kész dolgokat. Jó, hogy van az a két jó tündér, nélkülük nehéz lenne.

    VálaszTörlés
  7. csudaszépek a részletfotók is, nemcsak élőben!
    Nagyon jó volt veled, és édes vagy a varrós képen (mint a valóságban).
    néma.

    VálaszTörlés
  8. Téged körbevesznek a tündérek :) Szépségesek lesznek az alkotások!

    VálaszTörlés
  9. Hihetetlen, mennyire egyedi, mennyire Julcsis lett a városod, teljesen rád jellemző, tök jó!:))

    VálaszTörlés
  10. Julcsikám, gyere át, fotózd az enyémeket is, mert annyira étvágygerjesztően teszed. Vagy tudod, mit? Legközelebb te engem erre tanítasz. Hm? Barter? :)
    Egy szó, mint száz, köszönöm az együtt töltöttet, örületesen feltöltött, inspirált. :)

    VálaszTörlés
  11. Isten hozott itthon pihenten, feltöltekezve!! Kíváncsi vagyok az alkotásokra!

    VálaszTörlés
  12. Örülök, hogy ismét találkoztunk, köszönet az együtt töltött napokért!!! :-*

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…