Ugrás a fő tartalomra

Aranyvessző

Timitől kaptam (még karácsonyra...) egy gombolyag álompuha, nyers gyapjút. Nem mertem hozzányúlni sokáig, csak elő-elővettem kicsit megsimogatni, megcirógatni, titokban arra vágyva, hogy visszakéredzkedik az ajándékozóhoz megfestődni:) Mert az én előző próbálkozásaim mind csalódással végződtek, látva mások csodásan megfestett fonalait meg különösen.
De mert vasárnap a férjem és a gyerekek egy halom aranyvesszővel állítottak haza, muszáj volt cselekednem. Ez a növény már önmagában is gyönyörű sárgát eredményez, ezzel bakot nem lőhetek, gondoltam. Nekiálltam festeni, ám gondoltam egy merészet is -mert közben folyton Timi csodazöldjei lebegtek lelki szemeim előtt- a festőlevet két felé öntöttem és az egyikbe timsót is tettem, nem sokat, csak éppenhogy. Ebből az éppenhogyból aztán végül semmi nem látszik, legalábbis ami a fonal mellé tett vásznat illeti. 
A fonal így szárazon már tetszik, bár egyáltalán nem ilyet képzeltem el. Hanem... hanem... olyan csodazöldet:) A vászonnal pedig terveim vannak, már be is dolgoztam, de ezt majd folytköv...
Ilyen lett timsó nélkül
És ilyen timsóval


Megjegyzések

  1. a timsó nélküli nekem nagyon-nagyon, vagyis jó úton vagy,le ne tévedj róla!:D

    VálaszTörlés
  2. ügyes vagy, Pju, én sose mernék gyapjút főzni... bár emlékszem , amikor Vionál festettünk, az olyan szép lett és nem is tűnt rémesen nehéznek, de mégse... nekem tetszik :D mi lesz belőle?

    VálaszTörlés
  3. Nekem éppen most ázik bodzalilában egy pannikendő!:)) Szerintem is szép színe(i)d születtek!

    VálaszTörlés
  4. Zaza! Eszemben sincs:)

    Néma! Valami. Magamnak. Nem tudom:)

    Rita! Nem is főzöd? Csak ázik?

    VálaszTörlés
  5. Én is csak biztatni tudlak, ne add fel! És együttérzek veled, nekem is több kudarcom volt e téren. Másoknál olvasva olyan egyszerűnek tűnik.
    A timsó nélküli nagyon szép lett.

    VálaszTörlés
  6. a nélküli, az a csuda-ződ :))

    VálaszTörlés
  7. Julcsi, én nem merem főzni. Nem megy bele tönkre a gyapjú?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…