Ugrás a fő tartalomra

Rózsás szett

Szeretem az olyan megrendeléseket, amik úgy végződnek, hogy tulajdonképpen mindegy, bízom az ízlésedben. Az ilyenek amellett, hogy léleksimogatóak, még szabad kezet is adnak.


Megjegyzések

  1. A tolltartó és a könyv fantasztikus lett, de a nesz is 5*-os!! :)

    VálaszTörlés
  2. Valóban jót tesz az ember lelki világának, mikor ilyeneket hall, tapasztaltam én is.
    Mellesleg valóban remek az ízlésed, és újfent egy remek dolgot alkottál.
    Gratulálok.

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörűek lettek! Ez a rózsás anyag csodás, azon meg nem is csodálkozom hogy megbíznak az ízlésedben.

    VálaszTörlés
  4. Én voltam, én voltam!!! :)) És nem is csalódtam, mert tényleg gyönyörűek lettek! :) Csak sajna nem az enyémek, hanem a volt osztályfönökünké...De majd egyszer saját magamnak is rendelek egyet. :)

    Köszönöm itt is, tényleg csodaszépek lettek!

    VálaszTörlés
  5. Csodaszép, finom kis szett!!! Nagyon szépek lettek! Tényleg nem csoda, hogy megbíznak az ízlésedben! Én is már alig várom, hogy újra varrhassak valamit!

    VálaszTörlés
  6. Csodás ez a rózsás hangulatú szett.

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, kedveseim!:) Örül a lelkem, hogy nektek is tetszik!

    Tamara! Te sem maradsz ám üres kézzel!;)

    VálaszTörlés
  8. Jó döntés volt a megrendelő részéről!!

    VálaszTörlés
  9. Nagyon szép! Persze jól esik az embernek az ilyen megrendelés, de sajnos jártam már úgy, hogy szabad kezet kaptam, aztán "nem pont így képzeltem" volt a reakció. Szóval tudja a csuda...

    VálaszTörlés
  10. Olyan finom....biztos nagyon örült az osztályfönők!

    VálaszTörlés
  11. Csoda-csodaszépek!!!!!!! A rózsás anyagokról mindig Te jutsz az eszembe.:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…