¨ P j u l c s Y ¨

Kazinczy után szabadon:) Olyan sokan elkészítették már a maguk változatát és mind-mind nagyon tetszik. Elkészítettem hát én is a magamét. Egy tekerős sálat és egy sál sálat:) Két rendrakás között kellett egy kis felfrissülés. Meg kell jegyeznem, varrni sokkal egyszerűbb és gyorsabb egy sálat, mint kötni vagy horgolni. Csak azt nem tudom, mi lesz a felhalmozott fonalaimmal...

Na meg azért sem varrok, mert nincs hol... A műhelyem romokban. Talán emlékeztek, hogy ilyen volt. Aztán ilyen lett. S most egy újabb átalakítás során még ilyenebb. Akkora lett a tér, hogy akár táncolhatnék is, ha kedvem tartaná. És ki tudja, nem tartja-e majd úgy a kedvem, egyszer-egyszer...:) Az őskáosz azonban még mindig látható egy sarokban, szekrény híján. Ha az is meglesz, akkor már csak némi rendrakás és a varrásé a főszerep. Végre!

...csengess be bátran, szívesen látunk! Mindkét munkám sok-sok éve őrzi a bejárati ajtónkat, ilyenkor, őszidőn. Ugye nyilvánvaló, miért az ezeréves munkáimat mutatom?:) :(

Sokan kérdeztétek, mikor kezdjük a blokkok varrását.  A kérdés jogos, mert ígértem. És ha ígérek, akkor illik is betartanom. Sajnos a dolgok folyása nem nekem kedvez, így a közeljövőben ne számítsatok rá, hogy együtt fogunk blokkokat varrni. De amint lehet, véghez viszem a tervemet, ha nem mondtok le róla addig, akkor veletek együtt. Köszönöm a megértést és bocsánat!

Egy beteg gyermek okán megcsúsztunk kicsit, de azt hiszem, ez a későn jövőknek jött jól igazán:) Ma virradóra aztán sikerült befejeznem az utolsó nyereményt is és a csúszás okával kisorsoltuk a nyertest. Nem voltam rest és minden jelentkezőt felírtam szép sorban, kosárkába tettem és meggyőztem a csúszás okát, hogy szükség van a kendőre, mert így legalább a pártatlanságot meg lehet állapítani, ha már a hitelességet -számlálóbizottság híján- nem is:)  Nem volt dobpergés, üdvrivalgás és tüzijáték, csak csendes örömködés. A meglepetés nyeremények pedig az egyik kedvenc színkombinációm fényében készültek: szürkében és rózsaszínben. Egy szürke lenvászon szívecske hímzéssel, egy horgolmány (mondjuk edény alátétnek) szintén ebben a színkombinációban és a kedvenc anyagaimból egy-egy darabka (ami ilyen szempontból nagyon jó helyre került, hisz Évi foltvarró, vezetőségi tagja a Magyar Foltvarró Céhnek is). Van egy kakukktojás is, hisz lila, enyhén batikolt anyagot csomagoltam e...

Szorgalmasan dolgozom a számos megrendeléseim egyikén-másikán:)  szorgalmasan gyűjtöm az újrahasznosítható alapanyagokat a téli ruhatárunkhoz:)  szorgalmasan kötök:) még szorgalmasabban horgolok:) és szorgalmasan beteg gyereket ápolok:(

Mennyivel másképp hangzik ez, mintha azt mondanám: ötszáz.  Hangzatosabb, nagyképűbb, sokatmondóbb.  Az utóbbi pedig, szerényebb, átlagosabb, csak egy a sok közül. Így vagy úgy, nekem ugyanannyi. A megmutatni vágyás félezer bejegyzést szült, a csendes elismerésre vágyás pedig ötszázat.  A kettő együtt így lett 500. Ha még értitek ezt a sok mellébeszélést és még mindig olvastok, akkor az azt jelenti,  kíváncsiak vagytok, mi sül ki ebből:) Elárulom hát. Játékra hívlak benneteket.  Vagyishogy nem játékra, inkább ajándékozásra.  A feltételek a szokásosak: nincsenek feltételek:) Nem kell, hogy állandó olvasóm legyél, elég ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég ha hagysz egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha csupán szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj , elég ha egyszerűen csak tetszik, amit látsz. (Persze én nem gátolok senkit, semmiben;)...

Nem nagyon szeretem az őszt, mert hidegek a reggelek és az esték, korán sötétedik és gyakran esik az eső. Kivéve persze a mostani őszt, ez a kényeztető meleg jutalomjáték. Amit mégis szeretek benne, az a rengeteg gyümölcs, a fények és a színek. Ez utóbbi gyönyörűsége és csodálatos tárháza vitathatatlan. Na meg a finom sült tök illata... Sajnos tököt nem süthetek minden nap. Addig is, a lányokkal készítettünk néhányat egy szöszmötölős vasárnap délután. Ezt a nagyszerű, ám könnyen megvalósítható ötletet a pinterest oldalán találtam.

Örülök, hogy a két fiunk után született két lányunk is. Különben most melyik iskolásunk tornazsákjára varrtam volna csipkét?!:) A koszos tornacipős fotót csakazértis felraktam, hisz azon olyan kosz van, ami nagy élmény volt mindannyiónknak. 600 métert futottunk tegnap családilag, a nagy maraton árnyékában. Felejthetetlen nap, felejthetetlen élmény, felejthetetlen kosz:)