Ugrás a fő tartalomra

Szorgalmas vagyok ám

Szorgalmasan dolgozom a számos megrendeléseim egyikén-másikán:)
 szorgalmasan gyűjtöm az újrahasznosítható alapanyagokat a téli ruhatárunkhoz:)
 szorgalmasan kötök:)
még szorgalmasabban horgolok:)

és szorgalmasan beteg gyereket ápolok:(

Megjegyzések

  1. A legutolsót remélem hamar abbahagyhatod...

    VálaszTörlés
  2. Ki beteg, mi a baj? Jobbulást mindenképpen!

    VálaszTörlés
  3. Micsoda szorgalom, micsoda színek! Öröm látni!

    VálaszTörlés
  4. Szorgalomból nincs hiány :) Jobbulást a gyerkőcnek!

    VálaszTörlés
  5. Ez az utolsó mondat elég szomorú, de remélem a beteg gyerek meg szorgalmasan gyógyulgat :) És ugye látjuk majd a szorgalmas munkád gyümölcsét is?

    VálaszTörlés
  6. Jobbulást Julcsi!! A horgolások színei meseszépek!! Mik készülnek az újrahasznosításból?

    VálaszTörlés
  7. Milyen szorgalmas vagy! Hangyák vannak az ujjaidban?! :-)

    VálaszTörlés
  8. Köszönjük a jókívánságokat, Vercsi maradt itthon némi köhögéssel és orrfolyással.

    Kata! Az anyagokból szoknyák készülnek:) Mi más?:)

    Aledi! Ha kész, mindenképp:)

    VálaszTörlés
  9. Szépséges részletek! Majd kérjük szépen mutogatni a végtermékeket is! :o) Jobbulást a kis betegnek!

    VálaszTörlés
  10. Köszi, Abile! Mindenképp mutogatok majd:)

    VálaszTörlés
  11. Jajjj, ne haragudj, de egyből az jutott eszembe, talán Vercsinek gyomorrontása van a vacsitól?:)

    Jobbulást neki!

    A képeket hogyan tetted ilyen hangulatúvá? Mit teccett manipulálni rajtuk? Vagy így jön ki a gépből? Mert akkor nekem is kell ilyen gép:)))

    VálaszTörlés
  12. Kata! Hahahaha:))))
    A képek a blogger legújabb fejlesztése. Nagyon élvezem:) Ha feltöltötted a képet a bejegyzésbe, felajánlja a szerkesztést is, számtalan lehetőséggel. Többek között ezzel.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…