Ugrás a fő tartalomra

Pénztárca

Engem is utolért a keretes tárca-láz:)
Az én olvasatomban így néz ki. Azt hiszem, ez a legnagyobb, ami kapható Szilvinél.
Az anyaga a legújabb kedvencem, amit a Határtalanul kiállításon sikerült beszereznem. A csipke és egy kis apró nüansz, erről sem maradhatott le:)

Megjegyzések

  1. Csodaszép!!! Igazán ötletes és tökéletesen odaillők a hímzett virágok!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép lett!
    Engem is asszem a napokban kapott el ez a kórság, de még a keret megvásárlásáig sem jutottam. :-)

    VálaszTörlés
  3. Eddig nem csábultam el, de a képeidet nézve..., nos igen, el/magávalragadó!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik:) az anyag pedig szintén:)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon kis cuki, romantikus.Nekem már van keretem,talán pont ilyen de egyáltalán nem tudom, hogy milyen szabásmintát használjak. Ez így ahogy Te megoldottad ez pont tökéletes lenne.Szépek a fotók is!!!!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, nagyon kedvesek vagytok:)
    Az aktuális kedvenc:)

    VálaszTörlés
  7. Ó, mintha a múlt századból pottyant volna ide. Gyönyörű!

    VálaszTörlés
  8. Csodaszép alkotás! Finom, bájos nőiesség!!

    VálaszTörlés
  9. Nagyon hangulatos buksza készült, igazán Julcsis!! Ezt a stílust hívják "vintage"-nak, ugye?

    VálaszTörlés
  10. Nagyon szép lett! Hogyan lehet ilyen szépséges rózsákat ráhímezni? :)

    VálaszTörlés
  11. Mindannyiótoknak köszönöm!

    Bruer! Hogy vintage, azt nem tudom, de ha Aledi megfogalmazását nézzük, akkor igen:)

    Cicurka! Hirtelen csak ezt a leírást találtam. Itt szalaggal készítik, de ugyanígy készül hímzőfonallal is.
    http://www.threadsmagazine.com/item/3726/silk-ribbon-embroidery-five-more-stitches/page/all

    VálaszTörlés
  12. Szépséges! Igazán romantikus kis darab lett! Nagyon tudsz! :o)

    VálaszTörlés
  13. Jááááj de szééééép! :)))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…