Ugrás a fő tartalomra

Navy

Lassan készülő gyerektakaró, tengerész stílusban.
Sokat gondolkodtam, milyen is legyen. A megrendelő hasonlóan gondolkodik, mint én: semmi nagyon gyerekes, semmi elcsépelt mesehős, inkább egyszerű és tengerészes, mert ők amolyan vitorlázós család.
Jártamban-keltemben találtam egy nagyon kedves, épp a takaróhoz megfelelő anyagot és már láttam is:) 
A hímzés és fedlap elkészítése ugyanannyi ideig tartott, mint a tűzés. Pedig nem tűztem túlságosan meg a takarót, épp csak a varrások mellett, mert a túl sűrű tűzés elvette volna a takaró finom, puha vastagságát. Ám éppen amiatt, mert vastag, nagyon macerás volt a tűzése. (Meg is fordult a fejemben -miközben ide-oda taszítgattam, forgattam a gép alatt-, hogy megkérek mindenkit, ha még egyszer ilyenre elvetemültségre adnám a fejemet, nyugodtan billentsenek fenéken. De mert maradt még legalább egy takaróra való bélésanyag, ezt a felkérést nyugodtan vehetitek semmisnek!)

Remélem, drága, kék szemű kis herceg, nem nőtted ki, míg elkészült:)

Megjegyzések

  1. Csak nem A. kérésére készült és a szőke fürtös kishercegnek?! ;-)

    Nagyon szép lett, igazán... :-)))
    Biztos vagyok benne, hogy nagyon odáig lesz érte... Csuda jól eltaláltad a finom ízlésvilágát...

    És 100%-ig igaz, hogy 50% papa, 50% mama! Tanusíthatom...:-)))

    VálaszTörlés
  2. Ez úgy tökéletes, ahogy van és ugyan mi nem vagyunk vitorlázók, sőt a színeink is mások itthon, de bármikor boldogan befogadnám, annyira, de annyira... Hogy te milyen ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  3. Eszement jó! Nagyon, de nagyon tetszik! :D

    VálaszTörlés
  4. Julcsi, ez nagyon de nagyon jó. Ötletes nagyon. Takarókat szerintem sem szabad nagyon megtűzni mert pont a lényege vész el.

    VálaszTörlés
  5. Egyszerű és még is nagyszerű! Nagyon mutatós! A felirat különösen tetszik! :o))

    VálaszTörlés
  6. Úgy tökéletes, ahogy van! nagyon tetszik :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon édes és igazán tengerészes! Gratulálok, ismét gyönyörű munka került ki kezeid közül! :-)

    VálaszTörlés
  8. Jaj, nagyon kedvesek vagytok mindannyian!A felirat azonban nem saját találmány, ez az édesanya ötlete. De mert hasonlóan gondolkod(t)unk, akár együtt is kitalálhattuk volna:9

    Krizantám! De, nekik::)))

    VálaszTörlés
  9. nagyon klassz lett, üges vagy! a harmadik zászlón nem lesz 100%-ban valami? :-)

    VálaszTörlés
  10. Kriza! Majd legfeljebb egy-két csokifolt:))))

    VálaszTörlés
  11. Ez úgy jó, ahogy van. Gratula az anyukának is!

    VálaszTörlés
  12. A komód is fájintos. Vagy hogy mondják.

    VálaszTörlés
  13. Köszi, Kriszti! Az is saját termék:) Vagyis csak a festése:)

    VálaszTörlés
  14. Egyetlen pillanatig sem zavart, hogy hosszas gondolkodás előzte meg a mű elkészülését.... És az sem, hogy az egyeztetésünk nem volt igazán minden részletre kiterjedő. Egyszerűen így is biztos voltam benne, hogy ez a takaró pont olyan lesz, amilyennek szeretném! Éreztem!
    És így is lett! : )

    A harmadik zászlóra pedig - néhány csokifolttal tarkítva - azt hiszem nyugodtan felírhatjuk: "100 % odaadás",mert máshogy nem születhet ilyen csoda!

    Szívből köszönöm Julcsi, hogy a tűzés közben sem adtad fel! : )

    VálaszTörlés
  15. nono, Andi! Nem ér megríkatni!:)))

    VálaszTörlés
  16. hááát..... ér vagy sem, de ha egyszer ez az igazság : ) mi mást mondhatnék? : ))))

    VálaszTörlés
  17. Csodaszép! :)) Ragozhatnám hosszan is, de tényleg ez a lényeg: nagyon tetszik. :)

    VálaszTörlés
  18. Nagyon tetszik nekem is!
    .....!!!!!!!!!!!!!!!!!! igen,nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  19. Gyönyörű, ötletes, szuper! És, hát mindegy is ki ötlete a felirat, telitalálat :)

    VálaszTörlés
  20. Kinövés után fel vele a falra, ez egy csoda!

    VálaszTörlés
  21. Hi! Greetings from Finland! Your quilts are so fantastic! It's so nice to find other quilters all around the world! www.quiltworld2.blogspot.com
    Yours, Ulla

    VálaszTörlés
  22. Nagyon-nagyon tetszik! Olyan ízléses, minden igazán tökéletes rajta :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••