Ugrás a fő tartalomra

Navy

Lassan készülő gyerektakaró, tengerész stílusban.
Sokat gondolkodtam, milyen is legyen. A megrendelő hasonlóan gondolkodik, mint én: semmi nagyon gyerekes, semmi elcsépelt mesehős, inkább egyszerű és tengerészes, mert ők amolyan vitorlázós család.
Jártamban-keltemben találtam egy nagyon kedves, épp a takaróhoz megfelelő anyagot és már láttam is:) 
A hímzés és fedlap elkészítése ugyanannyi ideig tartott, mint a tűzés. Pedig nem tűztem túlságosan meg a takarót, épp csak a varrások mellett, mert a túl sűrű tűzés elvette volna a takaró finom, puha vastagságát. Ám éppen amiatt, mert vastag, nagyon macerás volt a tűzése. (Meg is fordult a fejemben -miközben ide-oda taszítgattam, forgattam a gép alatt-, hogy megkérek mindenkit, ha még egyszer ilyenre elvetemültségre adnám a fejemet, nyugodtan billentsenek fenéken. De mert maradt még legalább egy takaróra való bélésanyag, ezt a felkérést nyugodtan vehetitek semmisnek!)

Remélem, drága, kék szemű kis herceg, nem nőtted ki, míg elkészült:)

Megjegyzések

  1. Csak nem A. kérésére készült és a szőke fürtös kishercegnek?! ;-)

    Nagyon szép lett, igazán... :-)))
    Biztos vagyok benne, hogy nagyon odáig lesz érte... Csuda jól eltaláltad a finom ízlésvilágát...

    És 100%-ig igaz, hogy 50% papa, 50% mama! Tanusíthatom...:-)))

    VálaszTörlés
  2. Ez úgy tökéletes, ahogy van és ugyan mi nem vagyunk vitorlázók, sőt a színeink is mások itthon, de bármikor boldogan befogadnám, annyira, de annyira... Hogy te milyen ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  3. Eszement jó! Nagyon, de nagyon tetszik! :D

    VálaszTörlés
  4. Julcsi, ez nagyon de nagyon jó. Ötletes nagyon. Takarókat szerintem sem szabad nagyon megtűzni mert pont a lényege vész el.

    VálaszTörlés
  5. Egyszerű és még is nagyszerű! Nagyon mutatós! A felirat különösen tetszik! :o))

    VálaszTörlés
  6. Úgy tökéletes, ahogy van! nagyon tetszik :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon édes és igazán tengerészes! Gratulálok, ismét gyönyörű munka került ki kezeid közül! :-)

    VálaszTörlés
  8. Jaj, nagyon kedvesek vagytok mindannyian!A felirat azonban nem saját találmány, ez az édesanya ötlete. De mert hasonlóan gondolkod(t)unk, akár együtt is kitalálhattuk volna:9

    Krizantám! De, nekik::)))

    VálaszTörlés
  9. nagyon klassz lett, üges vagy! a harmadik zászlón nem lesz 100%-ban valami? :-)

    VálaszTörlés
  10. Kriza! Majd legfeljebb egy-két csokifolt:))))

    VálaszTörlés
  11. Ez úgy jó, ahogy van. Gratula az anyukának is!

    VálaszTörlés
  12. A komód is fájintos. Vagy hogy mondják.

    VálaszTörlés
  13. Köszi, Kriszti! Az is saját termék:) Vagyis csak a festése:)

    VálaszTörlés
  14. Egyetlen pillanatig sem zavart, hogy hosszas gondolkodás előzte meg a mű elkészülését.... És az sem, hogy az egyeztetésünk nem volt igazán minden részletre kiterjedő. Egyszerűen így is biztos voltam benne, hogy ez a takaró pont olyan lesz, amilyennek szeretném! Éreztem!
    És így is lett! : )

    A harmadik zászlóra pedig - néhány csokifolttal tarkítva - azt hiszem nyugodtan felírhatjuk: "100 % odaadás",mert máshogy nem születhet ilyen csoda!

    Szívből köszönöm Julcsi, hogy a tűzés közben sem adtad fel! : )

    VálaszTörlés
  15. nono, Andi! Nem ér megríkatni!:)))

    VálaszTörlés
  16. hááát..... ér vagy sem, de ha egyszer ez az igazság : ) mi mást mondhatnék? : ))))

    VálaszTörlés
  17. Csodaszép! :)) Ragozhatnám hosszan is, de tényleg ez a lényeg: nagyon tetszik. :)

    VálaszTörlés
  18. Nagyon tetszik nekem is!
    .....!!!!!!!!!!!!!!!!!! igen,nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  19. Gyönyörű, ötletes, szuper! És, hát mindegy is ki ötlete a felirat, telitalálat :)

    VálaszTörlés
  20. Kinövés után fel vele a falra, ez egy csoda!

    VálaszTörlés
  21. Hi! Greetings from Finland! Your quilts are so fantastic! It's so nice to find other quilters all around the world! www.quiltworld2.blogspot.com
    Yours, Ulla

    VálaszTörlés
  22. Nagyon-nagyon tetszik! Olyan ízléses, minden igazán tökéletes rajta :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••