Ugrás a fő tartalomra

Még sosem

Irigykedve nézegettem a fotókat, amit mások kaptak a vevőiktől, afféle elégedettség-jelzőként. Eddig.
Most én is kaptam örömfotókat, bájos kis modellekkel. Az örömük nekem a legnagyobb öröm.
Kata és Panka öröme, ami azóta is töretlen:)


Zsizsó álma messzi tengerekről
Muszáj ide feltennem az édesanya kommentjét, mert tündéri és nem kis büszkeséggel tölt el:
"Zsizsó a boldogságát imígyen fejezi ki, amikor éppen nem az álmok tengerén hajózik: "én takaróm, Juccsi csináta nekem takarót. szenere (szeretem) takaró, fantatikus (fantasztikus)" : )
Julcsi, szeretettel és hálával gondolunk Rád!"

Megjegyzések

  1. egy Julcsi takaró, 50% mama, 50% papa, egy Manka, és Kisvakond - minden helyben Zsizsó boldogságához :-)))

    helyesek a babák és lányok is együtt :-)

    VálaszTörlés
  2. És milyen jó is ezt látni...
    Ezért érdemes, csakis ezért...:-)))
    Amikor visszasugárzik az örömük...

    VálaszTörlés
  3. Az ajándék mackód,amit sebinek varrtál,azóta Janka-baba kedvence.:))))))És olyan jó olyankor mindig Rád gondolni!!!!!:))))Puszi!

    VálaszTörlés
  4. De jó, hogy így örülnek! Most látom, milyen nagyok a babák!

    VálaszTörlés
  5. Igen, nagyon jó érzés:D (erősen vigyorgó smile)

    Mammka! Persze, mert Sebi már nagyfiú:) Varrnék Jankának valami lányosat... lehet?

    Kastan!Igen, tényleg nagyok, az eddigi babáimhoz képest.

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok az örömfotókhoz és a többihez is, amitől öröm az egész. :-)))

    VálaszTörlés
  7. Zsizsó a boldogságát imígyen fejezi ki, amikor éppen nem az álmok tengerén hajózik: "én takaróm, Juccsi csináta nekem takarót. szenere (szeretem) takaró, fantatikus (fantasztikus)" : )
    Julcsi, szeretettel és hálával gondolunk Rád!

    VálaszTörlés
  8. Juccsi ügyes és fantatikus, szerintem is!!!! :)

    VálaszTörlés
  9. Micsoda öröm lehet viszontlátni a munkáidat és gazdáikat! A babáidat még nem is láttam. Nagyon tetszenek!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…