Ugrás a fő tartalomra

Őrangyal

Egy szívemnek kedves ismerősnek.
Egy kicsit ő, egy kicsit én.





Megjegyzések

  1. szívmelengető ez a baba! Julcsi, alkoss még sokat! Mindannyiunk örömére : )

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű! Imádom a zöld haját! :)

    VálaszTörlés
  3. Julcsikám, azt kívánom, mindketten így mosolyogjatok jó sokáig! :)))) <3

    VálaszTörlés
  4. én is a hajába lettem rögtön szerelmes, a színe, a frizurája... aztán látom ám a harisnyáját... tüneményes és vagány egyszerre!

    VálaszTörlés
  5. én is azonnal ezt mondtam, hogy zöld a haja....! és a ruhája . meg a harisnyája, meg a pofija.... odavagyok érte.
    enyém, enyém,enyém!

    VálaszTörlés
  6. Julcsi előttem már mindent leírtak! ez egyszerűen bájos és vagányos!!

    VálaszTörlés
  7. Julcsi, vannak sztárfodrászok nekünk nagyoknak, és vagy Te a babáknak! A többi részlet is tuti, na de a haja...csúcs!

    VálaszTörlés
  8. Azt nem tudom, miért, mitől van, ha egyáltalán magyarázható, hogy én is látom benne egy kicsit őt és kicsit téged... És azt is látom, hogy sugárzik belőle valami: a csupa szív jóság, amivel készült :))

    VálaszTörlés
  9. Pironkodva,de büszkén mosolyogva olvasgatom a dicsérő szavakat. Újra. És újra.
    Köszönöm!:)

    VálaszTörlés
  10. Akkor írom ide is, nagyonfinom, illatos, MARCIPÁN! Hmmm...

    És amit még nem írtam, az a mosoly!!! Itt vigyorgok a gép előtt, csak attól, hogy megnéztem.

    VálaszTörlés
  11. azok a bongyor fürtök...mindegy milyen színben pompáznak..bódítóak :)
    és a fejléc nagyon pöpec :)))))))

    VálaszTörlés
  12. Ugye, engem húzol idén is?! :o))

    VálaszTörlés
  13. Tényleg csodás lett. :) És a fejléced is klassz! :)

    VálaszTörlés
  14. Köszönöm a kedves szavakat mindenkinek!♥

    A fejlécre vonatkozóakat külön is. Benne van néhány órám:)

    VálaszTörlés
  15. Csodaszép lett ez a baba :))
    A fejléced nekem is nagyon tetszik ;)

    VálaszTörlés
  16. Mindent leírtak előttem!! Ez a baba csodás!

    VálaszTörlés
  17. zseniális remekmű!!gratulálok!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…