Ugrás a fő tartalomra

Tildás szoknya

Régóta kerülgetem a méregdrága anyagaimat, mondván, az akkora kincs, hogy nem herdálom el. De akkor minek vettem?  Ráadásul ilyen sokat? Nincs mese, fel kell használnom a kincsként őrzött anyagaimat is, különben nem lesz helye az újaknak:) Főleg, ha olyan csodásakat kapok Svájcból, mint tegnap...
Ennek szellemében készült ez a szoknya, meleg gyapjúszövetből és Tilda vászonból, némi csipkével kombinálva.




Megjegyzések

  1. Ó Julcsi! Ismét egy darab, amit jó lenne látni!

    VálaszTörlés
  2. Igazan szep, tetszik! Hasonlo viszonyban vagyok a draga anyagaimmal:)Nehany különleges darabnal az jar a fejmben, ha belevagok, esetleg egy nagyobb darabot elhasznalok belölük, kesöbb nem lesz eselyem valami masra.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépséges! Az érzés nálam is hasonló. Símogatom, rakosgatom... de így sohasem fog elfogyni. :o)

    VálaszTörlés
  4. nagyon szép lett!
    az érzést meg ismerem, gondolom, ezért vannak érintetlen méternyi anyagaim 1996 óta a szekrényben - még Sydney-ből hoztam őket... :-))
    megpróbálok erőt és példát venni rólad :-))

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm:)

    Szilvalé, Abile! Az érzés nálam is hasonló:)

    Tündérlátta! Pedig egyszerre csak egyet tudok felvenni:)

    Kriza! Te úgysem szoktál újat venni, neked nem sürgős;)

    VálaszTörlés
  6. NAGYON tetszik! :)
    Svájcból?! :)

    VálaszTörlés
  7. ....és van rajta yo-yo is!!!!!! :)

    VálaszTörlés
  8. Szera, igen nagyon kedves ismerőseink élnek ott, ők hozták:)

    Bori, igen!:)

    VálaszTörlés
  9. Julcsikám, el vagy te tévedve, még hogy nem szoktam újat venni... csak próbálok ellenállni, de gyakran nem sikerül, csak azt nem hirdetem olyan hagosan, mint amikor büszkélkedek, h sikerült! :-))))

    VálaszTörlés
  10. Hmm... nagyon el van ez megint találva!

    VálaszTörlés
  11. Aaaaaaakarok egy ilyen butikot, ahol csak ilyen csajos finomságokat lehet kapni, és kismama fazonban is!!!!!! :)

    VálaszTörlés
  12. Kriza! Na csak kibújt a szög a zsákból:)

    Szentpyr! Köszönöm:)

    Mona! De jó lenne, ha teljesülhetne a vágyad!:))))) És mit olvasok a sorok mögött???? Gólyahírt?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…