Ugrás a fő tartalomra

Megijedtem a hótól

Féltem, hogy nem fognak eljönni az első kreatív csoportosulásunkra. Szerencsére nem hagytak cserben, az a maroknyi anyuka, aki elszánt volt és eljött, nem ment haza üres kézzel. 
Mivel kezdő oktató vagyok, ők pedig kezdő tanulók, először fel kellett mérnem a "terepet". Készületlenül sem akartam érkezni, ezért bebiztosítottam magam és egy halom kitűzővel készültem. Bejött:))) 
Folytatás a jövő héten, már a húsvét jegyében:)



Megjegyzések

  1. Virágok és brossok... hálás téma! :-)
    Ezek a te munkáid, vagy közös termés?

    VálaszTörlés
  2. Gabi:)))
    Ezek mind az enyémek, ezeket vittem mintának.

    VálaszTörlés
  3. :-))))
    sok sikert neked/nektek! biztos élvezetes délelőtt volt.

    VálaszTörlés
  4. és még sok ilyet, Julcsi,sokat! aki egyszer megkóstolt téged, az nem felejt,menni fog:)

    VálaszTörlés
  5. minden jót hozzá:) egyet választottatok, vagy mindenki amelyiket akarta?

    VálaszTörlés
  6. Kriza! Bízom benne, hogy a lányok is így gondolják!:)

    Zaza! Így legyen:) És köszönöm!

    ManóMérce! Köszi!:) Mindenki azt csinálta, amelyik neki tetszett. Volt egy bagoly is, de azt már el is ajándékoztam.

    VálaszTörlés
  7. Julcsi de jó lehetett a tegnapi havazásban a kis közegben alkotni!!

    VálaszTörlés
  8. Sajnálom, hogy nem lehettem ott...pedig nagyon készültem:( De szóltam egy másik anyukának...remélem ott volt!
    Következő alkalommal hátha sikerül!
    Napsütéses napokat,
    Em.

    VálaszTörlés
  9. Kata, bizony jó volt:)

    Emese, jövő héten is lesz. Meg minden kedden:)

    VálaszTörlés
  10. Your quilts/crafts are so fantastic! It's so nice to find other quilters all around the world!
    www.quiltworld2.blogspot.com
    Hugs, Ulla (from Finland)

    VálaszTörlés
  11. Ó, én biztos vagyok benne, hogy egyre többen lesznek, ahogy terjed a híre :)

    VálaszTörlés
  12. Már csak egyet kell aludni :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…