Ugrás a fő tartalomra

Négy évszak falvédőn

Végeztem a harmadik etappal is, a nagy mű befejezve és átadva.
Akartam statisztikát írni, de végül meggondoltam magam. A lényeg, hogy a falvédővel töltött dologi idő 21 óra 40 perc volt. Ami így leírva nem is olyan sok, hisz kevesebb, mint egy nap, de ha belegondolok, hogy három hónap alatt készült el... 
Még jó, hogy néhány napja írtam egy szösszenetet az oldalsávomba.

Megjegyzések

  1. Szia Julcsi

    Végre megtaláltam a blogodat nagyon tetszik a munkáid gyönyörűek fantáziadúsak igényesek ezután szorgalmas olvasód leszek. Az elmaradt találkánkat pótolni kell.

    Szia Irmes Mariann

    VálaszTörlés
  2. Szia Mariann!
    De jó! Igen, mindenképp pótoljuk valamikor!

    VálaszTörlés
  3. Igazán szép lett! ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  4. Már alig vártam, hogy készen láthassam! Gyönyörű lett! Gratulálok hozzá! :-)

    VálaszTörlés
  5. Hangulatos, aprólékos munka! Nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  6. Ez nem egyszerű falvédő, ez falikép! Gyönyörű! Hiába nem szeretem a teled, de a színei, azok mind jöhetnek!

    VálaszTörlés
  7. Megérte minden egyes percét, amit vele töltöttél!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szép lett, mint minden, amit készítesz. Egyszerű, tiszta, logikus, hangulatos.

    VálaszTörlés
  9. Hűűű!Csodás a 4 évszak!!!!!És a csemetéid tartják nagy büszkén,ami nem is csoda,hiszen aranykezű anyukájuk van.♥

    VálaszTörlés
  10. Örök darab!! Csodaszép, finoman, aprólékosan kidolgozott alkotás!! Örülök, hogy végeztél!

    VálaszTörlés
  11. Gyönyörűek a színei! Csudaklassz, nagyon nagyon szép munka! :)

    VálaszTörlés
  12. Késve bár, de mindenkinek nagyon köszönöm a méltató szavakat!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…