Szabad kezet és bizalmat kaptam ismét:) Köszönöm, Mona!
Sok-sok-sok képpel, mert nem bírtam választani:)
Sok-sok-sok képpel, mert nem bírtam választani:)
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Nagyon szép. Finom, és mégis vidám.
VálaszTörlésGyönyörű!:)
VálaszTörlésNagyon jó lett.
VálaszTörlésSzépek a színei és az "apróságok" is rajta:)
@Aledi
VálaszTörlésKöszönöm!:)
@Boszika
VálaszTörlésKöszönöm!:)
@mikmese
VálaszTörlésKöszönöm! Épp az apróságoktól féltem, hogy egy kicsit rendezetlennek hat.
Ó, hát ez a zsákocska nekem naggyon tetszik! :-)))
VálaszTörlésAz édes filcdíszek, a pöttyök a virágok.... minden...
És cseppet sem hat rendezetlennek, sőőt...
Nagyon harmonikus az egész! :-)))
(Ebbe a pöttyös anyagba én is beleszerettem, úgyhogy vettem is belőle többféle színben...)
Kriszta, köszönöm!:)
VálaszTörlésMég szép, hogy beleszerettél a pöttyösbe. Neked hivatalból is bele kell szeretned:)))
Gyönyörű lett!:)
VálaszTörlés