Ugrás a fő tartalomra

Húsvétra készülve

Álmomban rengetegen jöttek el, alig fértünk el a teremben, jöttek férfiak is és nagymamák is és akkora volt a hangzavar, hogy nem bírtam lecsendesíteni, túlkiabálni őket. Végső tehetetlenségemben épp sikítani kezdtem, hogy rám is figyeljenek, amikor... felébredtem.
Nos, ilyen ómen után félve vágtam neki a második klub-foglalkozásnak, főleg, hogy a lányok arra kértek, készüljek valami húsvétival. Azért félelmetes ez számomra, mert nem vagyok egy nagy húsvéti dekorálós, inkább tavasz és virágok vannak mindenütt. 
Első körben egy nagyon egyszerű és nekem kedves megoldás felé hajlottam, amit a Pinteresten leltem, de végig azt éreztem, hogy valahol sántít a dolog, még akkor is ha közben tovább gondoltam a dolgot (mondjuk nem kellett hozzá nagy ész) és beszereztem hozzá mindenféle csodás holmit. Aztán hétfőn este egy kedves kis barátom rávilágított arra, amit én is sejtettem, hogy a tervem bébis. Na, ha egy hét éves fiú is ezt gondolja, akkor ideje lesz más megoldás után néznem...
Eszembe jutottak a tavaly készített nyuszifülek, de sehol nem találtam őket, így újat varrtam belőlük és eszembe jutottak a szintén mindenki által ismert csirkék is. Éljen, meg van mentve a haza (és az én) becsületem:)
 
Az én lelkes és egyre gyarapodó "tanítványaim" pedig csak varrtak, csak varrtak, volt, ki egy egész csibecsaládot is. A nyuszifülből pedig házi feladat lett:) 
Az álom pedig rossz álommá avanzsált, betoji tudatalattimat meg legközelebb megregulázom:)

Megjegyzések

  1. Hát ezennel lekoppintottam őket. :)

    VálaszTörlés
  2. Hogy mi mindenben egyformák vagyunk! Én is álmomban őrjítem magam a legjobban. :)
    Cukik azok a fali girlandok!!

    VálaszTörlés
  3. és ez így fog menni,míg világ a világ. szerencsére!:))

    VálaszTörlés
  4. Szia Julcsi!
    Sárosdi Virágtól "tévedtem át" Hozzád az imént -nagy örömömre. Tiszteletteljesen megkérdezném, hogy felkínálhatom-e a nyulas-függősoros díszedet mini baba-mama-körünkben (helyi -kerületi- templomi csoport, 4-6 anyukával, 6-8 gyerekkel, többnyire 2 évesekkel), húsvéti kézművezés lehetőségének?
    Blogodhoz és mindennapjaidhoz sok szép percet és boldogságot kívánva, ismeretlenül is üdvözöl:
    Vágó Barbara

    VálaszTörlés
  5. Virág! Vigyed:)

    Erika! Sok mindenben, igen:)

    Zaza! Legyen így!:)

    Barbara! A jókívánságokat köszönöm és egészen nyugodtan használjátok!:)

    VálaszTörlés
  6. Sok ez az 1 hét szünet!
    Elvonási tünetek jelentkeznek...
    Segítséééég!!!
    Nem kapok levegőőőt!!!

    VálaszTörlés
  7. Azok a nyuszik... elérzékenyültem, és érdemes néha a hétévesekre is hallgatni. Vagy csak rájuk :-)

    VálaszTörlés
  8. Évi! Mesterséges lélegeztetés...;)
    Bár azt hiszem, lesz mi addig elvonja a figyelmed:)

    Amaranta! Belátom már én is:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••