Ugrás a fő tartalomra

Kár érte

Amíg készültek, folyton arra gondoltam, szabad-e ezeket a finom holmikat mosirongynak használni? A sorsuk még nem dőlt el, egyenlőre nemesebb szerep jutott nekik: díszíthetik az asztalunkat.





Megjegyzések

  1. Ilyen szépségeket én is sajnálnék "mosirongynak" használni! :D

    VálaszTörlés
  2. Én sem fognám be mosirongyinak! Nagyon szép alátétnek az asztalon! :o)

    VálaszTörlés
  3. Hát ezt így én is nagyon sajnálnám!! Jobb az dísznek!

    VálaszTörlés
  4. Kérlek, posztolj róla, ha mégis munkába fognátok! Eddig nem nagyon találtam olyan posztot, ahol leírták volna a tapasztalatokat, pedig engem is vonz a lehetőség. :)

    VálaszTörlés
  5. Ugye, nekem sincs szívem befogni. Még akkor talán, ha nem varrtam volna rá a szivecskéket.

    Ezkriszti! Ahhoz, hogy zsebek legyenek, túl nagyok.

    Kata! Egyszer már kötöttem egyet bambusz fonalból, azt nagyon szeretem. Azért is akartam újat:) De most készíthetek még újabbat:)

    VálaszTörlés
  6. Hát így szivecskével nagyon elgondolkodtató...

    KicsiKató, nálam hamarosan lesznek tapasztalatok a mosirongyról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig a szivecskék is "rongy"maradékok, mint a fonalak, amiből készültek:)

      Törlés
  7. Hú én sem fognám be, nem is értem ilyen ronggyal nekiesni mondjuk egy szörnyen zsíros edénynek. Vagy van valami trükk, nem tudok semmit ebben a témában. Majd nézem a többiek oldalát. És hogyan lehet tisztítani?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már kötöttem egyet régebben bambuszfonalból és mert a mosogatógép mosogat helyettem, így inkább csak törölgetésre használom, ahhoz viszont mindig. Ha már nagyon koszos (vagy inkább a szaga lesz kellemetlen), akkor egyszerűen csak bedobom a törölközők mellé a mosógépbe, amit magasabb hőfokon mosok.

      Törlés
  8. Én most szerzem a tapasztalatokat mosirongy témában, engem kicsit zavar, hgy nem habzik, de lehet, hogy túl szorosra horgoltam. A rávarrt szíveknek van funkciójuk, vagy csak dísz? Mert naaaagyon szép.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:) A szívek csak díszek és azt hiszem, azok is maradnak:) Vagy a lányok babaházában lesz szőnyeg:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…