Ugrás a fő tartalomra

Koszorú, koszorú, mért vagy olyan szomorú?

Ez jutott eszembe, amikor a nagy bohóckodás után nekiálltam gyönyörködni:) a lányok fényképeiben. Mert egy újrahasznosított ajtódísz lehet egy jó kis reggeli móka főszereplője is:)
A koszorú elkészítésén már nagyon régóta törtem a fejem, mígnem tegnap már annyira besokalltam a kötelező köröktől, hogy nekiálltam elkészíteni. Nem is tudom, mire vártam ennyi ideig, hisz készen lett bő fél óra alatt. Az alap egy kiszuperált, vagyis inkább aktualitását vesztett hóember fej, kinőtt harisnya szárával bevonva. A virágok pedig mind-mind filcesített vagy filcesítenipróbáltdenemsikerülterreviszontpontjó pulóverek.



Zárójel: sajnos a fényképezést és azok mutogatását, ergo dicsekvést, még mindig nem tudom abbahagyni:)

Megjegyzések

  1. ne is hagyd abba, csodás lett! és örülök, h van mivel feldobni magad :-))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon kis vidám koszorú, igazán kedves ajtódísz. Nekem tetszik!

    VálaszTörlés
  3. Édesek a lányok, klassz lett a koszorú, és dicsekedj csak nyugodtan, szeretjük a képeket :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Ildi! Ha így bátorítotok, akkor sosem hagyom abba:)

      Törlés
  4. Nagyon tetszik és ötletes!
    Pénteken eszemben voltál. Nyílt nálunk egy turi, ahol az árak úgy vannak: szerda, szombat:500,-/db, vasárnap:400,-/db, csütörtök,hétfő:300,-/db, péntek,kedd:100,-/db.
    Na, most én tegnap mentem be és 3 db szuper nagy farmerszoknyát és 1 maxi piros lenvászon szoknyát turiztam újrahasznosítás jegyében potom 400 pénzért. Tudom, hogy te nagy élharcosa vagy a retextilnek, szerintem te itt pánikszerűen dobálnád a kosárba a fantáziádban már párnává, koszorúvá, táskává stb. avanzsált ruhaneműket. 1000,-ért már annyit tudnál vásárolni, hogy alig bírnád el... :) Szólj, ha érdekel, a Kökitől nincs messze!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No, erre a turira én is kíváncsi lennék, hol is van? A majdnempulcsifilcvirágok szuperek!

      Törlés
    2. Hű, Erika! Milyen jól hangzik... de olyan nagyon messze vagytok:( Pedig de jó lenne találkozni!

      Törlés
    3. Bejus70! :) Family center. X.ker. Sibrik Miklós út 30. Az áruház legvégében van az OTP után.
      Julcsikám! Tudom, hogy időzavarban vagy állandóan, de azért talán érdemes lenne megpróbálni! :)

      Törlés
  5. A legcsekélyebb mértékben sem tűnik szomorúnak se a koszorú se a gyerekek lányos fele, és remélem, hogy a Te szomorúságod is tovalibbent már!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Erzsó, tovalibbent. Ha nem is olyan messzire még, de már távolodik:)

      Törlés
  6. Szép lett az ajtódísz!! A lányok kezében viszont tündérkirálylány koronává válik :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:) Igen sokoldalúan felhasználható darab született:)

      Törlés
  7. jajj, de tündérmókus vagy, hogy lehet kérni emailes kommentkövetést! :)

    nem mellesleg tetszik a koszorúd! és a képeid! nagyon:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…