Ugrás a fő tartalomra

Együtt

Együtt vártuk a locsolókat (azt a kettőt, akik még lelkesek:D) és együtt díszítettük a tojásokat. Milyen jó, hogy lányaink is vannak:)

Együtt készítettünk újrahasznosított ajándékot egy ünnepelt osztálytársnak is.

Együtt örültünk a család új tagjának is, aki a látszat ellenére nem hallat oroszlánbőgést, még időnként sem:)
 Zárójel: Ki kinek a lánya? Ki kire is hasonlít?


Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm, Sofie! Együtt böngésztük az internetet a lányokkal, az ihletet onnan merítettük:)

      Törlés
  2. Mint már annyiszor írtam... ÚGY SZERETEM a munkáidat, olyan nagy az összhang a színek-formák-érzések között!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Szera! De hagy büszkélkedjek: ezekből az alkotásokból, egyedül a mosolygós, süveges tojás az enyém, a többi a lányoké. Persze, besegítettem, de a színválasztás és a munka oroszlánrésze az övék:)
      Azért is tettem fel az utolsó képet, lássák mások is, mennyire inspirálom a lányomat. Ami persze óriási büszkeség nekem. Talán a legnagyobb:)

      Törlés
  3. Nálunk hány locsoló is volt? Azt hiszem,hogy négy....A családból.:)És milyen jó,hogy lányom is van!!!!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Julcsi!
    Be szoktam kukkantani hozzád, nagyon szépeket alkotsz, jó itt nálad!!
    Muszáj írnom, mert képzeld, nekünk hasonló (szinteugyanilyen) nyuszink volt, nagyon szerettük, kollégiumi szobánkban szabadon járkálhatott (vigyázzatok a kábelekre, ha kiengeditek, mindent megrágott), együtt készült velem a vizsgákra (lábamnál hevert) - nagyon kedves jószág volt! Szerettük. Mokinak neveztük el (MOlnár KrIsztina magasugró bajnokunkról, mert akkorát ugrott már picinyuszi korában is, hogy csak na!)

    Minden jót nektek!
    Szeretettel:Era

    VálaszTörlés
  5. :) Mennyi jókedv árad belőled!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…