Ugrás a fő tartalomra

Nyárra

Ritkulnak a bejegyzések, össze kell kapnom magam:) Varrásügyileg. Blogügyileg. Fotózásügyileg.
Most egy szoknya képeit csalogattam elő a fényképezőgépből.
Semmi extra, bár azt hiszem, egyre jobban megy ez a dolog. Például a cipzár bevarrásánál már csak egy incipinci (by Vercsi) pukli látható. Viszont a szabásminta már majdnem tökéletes, ám azt hiszem ez ügyben csak az alakomat hibáztathatom a körte (nagyon vékony derék, nagyon széles csípő☺) alkatom miatt:)



Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. A következő piros lesz, mert van egy piros táskám, de nincs hozzá szoknyám;)

      Törlés
  2. Nagyon jó, én is szoknyavarráson töröm a fejem.Szabásminta ( meg tudás)híján gumis derékkal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, a gumis derék az nehéz ügy. Nekem. Persze egy olyan alakon, mint a tiéd, ez nem lehet probléma:)

      Törlés
  3. Kezitcsókolom, ez nagyon tetszik nekem a maga drapp visszafogottságában!
    Szerelmetesen szép kis virágok...(Sóhaj!) :-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves kiskezitcsókolom:))

      Törlés
  4. Aranyosak ezek a virágok, és szépek a színek.

    VálaszTörlés
  5. A virágodat le se tagadhatnád... :o)))
    Na persze a szoknyát se!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát, azt hiszem, nem is akarom. Inkább büszkén feszítek benne:)

      Törlés
  6. Olyan vidám. :) Akár Vercsié is lehetne.... de Julcsis. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt akarod mondani, hogy kislánynak nézek ki?:))))) Múltkor nem ismert meg az utcán egy ismerősöm, mert azt hitte, egy tini vagyok:)))

      Törlés
  7. Nagyon jól néz ki! És igazán stílusos! :-) Jól áll neked, nagyon eltaláltad.
    A kis virágok meg... édesek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Betti, nagyon kedves vagy!:)

      Törlés
  8. Hát már látom a lányok kitől örökölték a bájosságukat...a királylányos, szoknyás anyukájuktól!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••