Ugrás a fő tartalomra

Nyárra

Ritkulnak a bejegyzések, össze kell kapnom magam:) Varrásügyileg. Blogügyileg. Fotózásügyileg.
Most egy szoknya képeit csalogattam elő a fényképezőgépből.
Semmi extra, bár azt hiszem, egyre jobban megy ez a dolog. Például a cipzár bevarrásánál már csak egy incipinci (by Vercsi) pukli látható. Viszont a szabásminta már majdnem tökéletes, ám azt hiszem ez ügyben csak az alakomat hibáztathatom a körte (nagyon vékony derék, nagyon széles csípő☺) alkatom miatt:)



Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. A következő piros lesz, mert van egy piros táskám, de nincs hozzá szoknyám;)

      Törlés
  2. Nagyon jó, én is szoknyavarráson töröm a fejem.Szabásminta ( meg tudás)híján gumis derékkal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, a gumis derék az nehéz ügy. Nekem. Persze egy olyan alakon, mint a tiéd, ez nem lehet probléma:)

      Törlés
  3. Kezitcsókolom, ez nagyon tetszik nekem a maga drapp visszafogottságában!
    Szerelmetesen szép kis virágok...(Sóhaj!) :-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves kiskezitcsókolom:))

      Törlés
  4. Aranyosak ezek a virágok, és szépek a színek.

    VálaszTörlés
  5. A virágodat le se tagadhatnád... :o)))
    Na persze a szoknyát se!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát, azt hiszem, nem is akarom. Inkább büszkén feszítek benne:)

      Törlés
  6. Olyan vidám. :) Akár Vercsié is lehetne.... de Julcsis. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt akarod mondani, hogy kislánynak nézek ki?:))))) Múltkor nem ismert meg az utcán egy ismerősöm, mert azt hitte, egy tini vagyok:)))

      Törlés
  7. Nagyon jól néz ki! És igazán stílusos! :-) Jól áll neked, nagyon eltaláltad.
    A kis virágok meg... édesek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Betti, nagyon kedves vagy!:)

      Törlés
  8. Hát már látom a lányok kitől örökölték a bájosságukat...a királylányos, szoknyás anyukájuktól!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…