Ugrás a fő tartalomra

Semmiből bármit

Anya: Nézd!
Gyermek: De jó! Mi ez? Tartó?
Anya: Igen.
Gyermek: Milyen tartó?
Anya: Bármitartó.

A BudaFolt csoport mai tananyaga, Gabiczától, amit kivételesen be is fejeztem.



Megjegyzések

  1. jó lett a bármitartód :-)

    VálaszTörlés
  2. Nahát,gratulálok, hogy elkészültél vele és lefotóztad és feltetted.... :)
    De majd az enyém is kész lesz talán, ha nem ma, akkor holnap.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...és aztán megebédeltettem egy gyereket, aztán egy másikat, aztán elpakoltam a bevasalt ruhákat...
      Tudod, minden percet kihasználok:)

      Törlés
  3. EZ az izé a cuccon nagyon helyes! :)))

    VálaszTörlés
  4. Nekem meg a varrókészlet lett kész és lett bármitartó, de nem cérnatartó, ui. a cérnáim nem férnek bele. Izé.... :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát izé...:) Akkor tényleg bármitartó:)

      Törlés
  5. Nagyon jó a bármi tartód...én a jelölő ceruzáim tenném bele! Jóóóó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még az ablakpárkányon pihen. Még a lányok nem csaptak le rá:)

      Törlés
  6. Én is igyekszem befejezni a bármi tartót,hogy a bármik végre egy helyen legyenek!:)

    VálaszTörlés
  7. a bármit esztétikai magasságba emelted :)

    VálaszTörlés
  8. Ó, de csini! :) Keretet próbáltad már? Bevált?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, dehogy! Szombat óta most volt először tű a kezemben. Nemhogy varrógép!

      Törlés
  9. Julcsikám! Szép lett a "bármitartód", olyan finom pasztell színe van. Kezdhetsz a sorozatgyártásba, ha a gyerkőcök felfedezik. Az ő fantáziájuk is beindul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Gabicza! Jó hogy itt voltál velünk és megmutattad:)

      Törlés
  10. Ez a szépség varrva van vagy ragasztva? (bocs a hülye kérdésért) :)

    VálaszTörlés
  11. Bármit ugyanolyan fontos tárolni, mint a valamiket!! És igenis kell nekik a tároló, én is csak ácsingózok egy ilyen tárolóra, pedig a szürke gyöngyöket már réges rég beszereztem a csere gyűrűhöz!!! :))))De nem sürgetlek...ááá...dehogy...:))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…