Ugrás a fő tartalomra

Korhatár

Tegnaptól már a második fiunk is nézhet efféle filmeket. Megérdemli hát az immár hagyományosnak mondható pólót. Annak idején azt hittem, hogy mennyire ütős poént találtam ki eme jeles napra, de bebizonyították nekem, hogy újfent nem sikerült feltalálnom a spanyol viaszt. De nem csüggedek, mert aki a családban betölti ezt a korhatárt, akkor is megkapja, ami jár neki:)
Már kezdenek unalmasak lenni ezek a pólók, igaz? Rossz hírem van: lesz még...

Megjegyzések

  1. Boldog szülinapot az ünnepeltnek! Szerintem jópofa a póló. És ahogy nézegettem, eszembe jutott, hogy az én fiam pólójára pont fordítva kellene felírni a számokat. De majd csak októberben. :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, Gumipók!:) Egyszer majd Bende is lesz annyi idős, akkor majd kifordítom a pólót:)))

    VálaszTörlés
  3. Sok boldogságot kívánok! Nem unjuk a pólókat, bár nálam eddig Vercsié mindent visz :)) Azt még tán én is kipróbálom :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Gina! Saját póló nekem is tervben van. Mert én is le tudom enni a pólóimat....:)))

      Törlés
  4. Boldog szülinapot! Isten éltesse anyukát, apukát!!

    VálaszTörlés
  5. Minden gyereked ilyen gyönyörű?
    Isten éltesse a szülinapost és sok boldogságot a szeretteinek is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, Betti! Hááááát, igen:)))))

      Törlés
  6. Tuti, és főleg, hogy mintás pólóra került! Milyen nyomtatóval nyomtattad? A lézer nem olvasztja meg?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem nyomtattam, hanem varrtam, gépi pelenkaöltéssel. A karikát vászonból, a számokat filcből, mert az volt az egyetlen, amin nem látszottak át a csíkok.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…