Ugrás a fő tartalomra

Orgonasíp

Öööö...
Hol is vesztettem el a fonalat?
Ja! A pólóknál!
Azt ígértem, lesz még.
Nem csikiz! Nem csikiz!
Gyereknapra készültek és igen, tudom, hogy már rég elmúlt gyereknap, de most legalább látszik, mennyire vagyok naprakész. Az ötletet egy pinteresten talált fotó adta, én csak kicsit tovább gondoltam. Érdekes, azóta nem mondom P3-ra, hogy B2 vagy L1-re, hogy V4... vagy fordítva... vagy összevissza...
A lábamat lejártam, mire egyszínű pólókat kaptam. Mondjuk így jár, aki nem fehéret vagy feketét szeretne.


Megjegyzések

  1. Julcsi, imádom nézni gyönyörű gyermekeidet!! Szép nyarat kívánok Nektek!! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, Bori! Nagyon kedves vagy!:)

    VálaszTörlés
  3. Valóban gyönyörűek a gyerekek!

    (Múltkor láttam, maga a szülinapos köszönte meg a köszöntéseket. Milyen kedves ötlet, hogy ő személyesen...!
    Csak azt szeretném kihámozni: nem csak szépségesek, hanem mindig mikor itt járok megállapítom, milyen kedvesek és finomak!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Thea! Egyezik a véleményünk:)

      Törlés
  4. Annyira jók! Az ötlet is, a kivitelezés is. A gyerekek meg csudahelyesek, de ebben sincs semmi meglepő. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, olyan jó érzés, amikor minden rendben körülöttem:) Legalább egy kis időre...:)

      Törlés
  5. Hihi! Nekem is így van két fiam meg két lányom, csak még kisebbek! mindig erőt és bátorítást ad, ha hasonló helyzetben lévő családokkal találkozom! És főleg ilyen jó ötletekkel! Na ezért szeretem a blogodat!

    Szép, áldott nyarat!

    Hajni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, Hajni, akkor szeretettel köszöntelek!:)))

      Törlés
  6. Jó kis csapat! Tetszik amikor így egyben huncutkodnak. Szuper színeket találtál,magadnak is csinálj egyet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolkodtunk rajta, hogy mi is kapunk, de milyen felirat legyen rajta? A1 és A2? De ki legyen az 1? Apa szerint én, szerintem meg apa:) Nem baj, lesz még házassági évfordulónk:)

      Törlés
    2. Személyi szám alapján te a 2, férjurad az 1.:)
      Ötletes pólók, nagyon tetszenek!

      Törlés
  7. megint szuper ötlet szuper megvalósítással és szuper gyerekeken :-)) ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  8. Tündérmazsolák!:) Szép a színük is ezeknek a pólóknak, jópofa ötlet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megérte a sok utolsó pillanatos lótás-futás:)

      Törlés
  9. Nagyon szép gyerekek, olyan jó ilyen családokat látni, olvasni rólatok, szeretem az írásaidat, Julcsi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Kata, a dícséretet! Jól esik:)

      Törlés
  10. Számozáson behaltam. :D Szépek lettek.

    VálaszTörlés
  11. Gratulálok!- külön a szép családodhoz:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…