Ugrás a fő tartalomra

SZÍVesen

Egy ugyanolyan bájos, de kevésbé lelkes modell. De mert nálunk erőszak a disznótor, mégiscsak be kellett mutatnia az újabb felújított pólót.
Ez a póló először a csokifagyinak, aztán meg az ollónak esett áldozatul, épp az utolsó pillanatban, mert Panni már majdnem kinőtte.

Megjegyzések

  1. Ó, de édes! A póló is. :) Van tapasztalatom a kimoshatatlan foltokról... :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És az embernek nincs szíve kidobni ezeket a pólókat. Ezt például imádtam, mert szürke és pöttyös:)

      Törlés
  2. Csodaszép ez a leányzó is! Természetesen a felső is csini! :-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó ötlet! Ügyes vagy! A modell pedig ismét egy gyönyörűség. Szerencséd van, hogy nem kell modellügynökséghez fordulnod, ha beszeretnéd mutatni a kollekciódat. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, bájért és kedvességért nem kell a szomszédba mennünk:))

      Törlés
  4. A póló tuningod nagy ötlet! Szerintem szebb lett, mint, amilyen eredetileg lehetett! Panka, Panka, Panka! Te csoda szép vagy!!!!!!

    VálaszTörlés
  5. Szépséges póló, gyönyörű leányzó. És a mosolya!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mosolya? Kissé kényszeredett. Talán csak én látom annak, mert tudom, milyen az igazi. Ennél sokkal szebb:)))

      Törlés
  6. Hurrá csokifagyi! Ez a póló így lett szép ... a gyerek meg amúgy is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:) És igen, nagyon szeretik a csokifagyit. Mindenki:S

      Törlés
  7. Hihetetlenül gyönyörű lányaid vannak! És nagyon hasonlítanak rád!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Betti! Hol rám, hol az apjukra hasonlítanak:)

      Törlés
  8. Annyira ügyes vagy. Szép, harmonikus színekben gondolkozol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Igen, szeretem ezeket a finom, egymást kiegészítő színeket.

      Törlés
  9. Gyönyörűek a lányok! Vercsi annyira emlékeztetett Pannira azon a képen, ahol a fa mögül kukucskál. Csokifagyi foltok nálunk is szaporodnak; mindenkin :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…