Ugrás a fő tartalomra

Gyors úti varrókészlet-lépésről lépésre

Kifejezetten cserkésztáborba induló fiúknak és csakis éjjel.

1. Edd meg az utolsó szem cukrot is a fémdobozból, amit csakis azért vettél meg, hogy valami hasonló munkához felhasználhasd.
2. Ragassz mágnes(eke)t a közepére, ami "megfogja" a tűket.
3. A doboz kerületénél néhány milliméterrel kisebb kört vágjál ki egy mintás kartonból és ragaszd a mágnes(ek)re.
4. Ismételd a hármas pontot kétszer, a kivágott köröket ragaszd a doboz aljára és tetejére, ne tudja senki, mi is volt régen a dobozban.
5. Egy kartonlapból vágj ki akkora csíkot, ami összehajtva elfér a dobozban, majd vágj barázdákat a hosszabbik oldalaira és tekerj rá cérnákat és közben mosolyogj azon, milyen lesz, ha majd a fiad hazajön egy piros cérnával felvarrt gombbal a drapp színű cserkészingen?
6. Zárd le és gyorsan tedd be a hátizsákba, itthon ne maradjon.
7. Ollóra nincs szükség, a cserkészek bicskát hordanak magukkal. Ám egy összecsukható kisolló simán beleférne.
 8. Egy biztosítótű azonban mindig jól jöhet.


Megjegyzések

  1. Jóóó. Nagyon jó ötlet. Köszi.

    VálaszTörlés
  2. Te jó ég! Mire nem kell gondolnom, ha majd táborozni mennek!

    VálaszTörlés
  3. Szuper anya vagy! Köszi, hogy megosztottad és ne izgulj!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó!Az enyém nem varrogatna az biztos.

    VálaszTörlés
  5. Férfiasan praktikus és nőiesen szép, az ötletről nem is beszélve. Zseniális!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a kedves szavakat! Hogy Levi fogja-e használni, nem tudom. Bízom benne, hogy nem lesz rá szüksége:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…