Ugrás a fő tartalomra

Még mindig felújítunk...

A helyzet lehangoló, a hangulat borúlátó, a munka még sok.
De a falfestéseim egész jók lettek:)



Megjegyzések

  1. Húhs, nagy váltás a pasztelvilághoz képest :)) már nagyon kíváncsi vagyok!

    VálaszTörlés
  2. Még hogy egész jók? Állati jók, csúcs szuperek, nekem nagyon bejön! Fokozzam még? :))
    És persze kitartást! Én látom, hogy megéri! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Messziről jók, de most nincs időm kijavítani az elfojt festéket:)

      Törlés
  3. De még milyen jó! Tudom, h ez most nem vigasztal, de nemsokára már csak a gyönyörű környezet fog a valamikori felújításra emlékeztetni titeket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt mondod, két nap múlva már jobb lesz? Mert akkorra MUSZÁJ készen lennie...

      Törlés
  4. Nagyon jópofa a falfestés!! Hol van belőle a romantika?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A romantika még csak ezután jön! A fiúk szobájába csak nem rakatok rózsákat:))))

      Törlés
  5. Szuperek!!!! :-) Igyekszem nem elfelejteni, amikor a lányok szobájának festésére kerül a sor. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még várjál, Viki! A lányok szobája még csak ezután jön:)

      Törlés
  6. Nekem is nagyon tetszenek és Veled együtt várom a végeredményt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haladok, haladok:)
      (Lehetne a titkos társaságodba tartozni?;-))

      Törlés
  7. Hm-hm. Mi is átalakulás előtt állunk. Nagyon elgondolkoztattál a színekkel... Sajna nálunk alig marad szabad falfelület. De valamit azért megpróbálok kihozni.
    A tiétek nagyon jó lesz! Várom a végeredményt! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…