Ugrás a fő tartalomra

Elhatározás

Annyi, de annyi anyagfecnim van, hogy már nem férek tőlük. Csak cifit-cafat szinte mind, mégsincs szívem kidobni, pedig már amikor elrakom, tudom, hogy ha majd szükségem lesz rá, úgysem ehhez fogok nyúlni, hanem a nagy darabból vágok ki egy kicsit. 
A tűrhetetlen állapot megszüntetését azzal kezdtem, hogy szétválogattam színek szerint az anyagdarabkákat. Válogatás közben arra jutottam, hogy nincs az a pénz, amiért én ezeket elkezdjem szabályos négyzetekké, háromszögekké szabdalni, viszont jók lehetnek egy modern quilt alapjául. El is határoztam, hogy minden alkalommal, amikor lejutok a műhelybe (itt most egy időhiánytól szomorú szmájli jönne, ha tudnám, hogyan kell), nem jövök fel addig, amíg el nem készítek színenként legalább egy darab blokkot vagy csíkot. 
Ahogy az (néha) lenni szokott, az elhatározást tett követte és el is készült egy négyzet blokk, a crazy és a kunyhó technika kombinációjával.
Az apróbb darabokból pedig egy csíkot varrtam és szabtam.
Hogy mik a modern quiltek ismérvei, vannak-e egyáltalán szabályok, nem tudom. Mondjuk úgy, hogy itt csak az én szabályaim érvényesek: ahogy esik, úgy puffan:)
A szörnyű, hogy bár jócskán felhasználtam a szürke anyagmaradványaimat, még mindig van egy kupac...

Megjegyzések

  1. Ahogy én ismerlek, előbb vagy utóbb csak lesz ezekből a blokkokból valami szépséges.... :)

    VálaszTörlés
  2. Igazad van:követni szeretnélek!

    VálaszTörlés
  3. én pont így vagyok a fecnikkel, de azért gyűjtöm szorgosan :-))

    kiváncsian figyelem, mi sül majd ki ebből :-)

    VálaszTörlés
  4. Izgalmasak már most az elkészült darabok! :D

    VálaszTörlés
  5. Majd készen lesz, ne siettesd. Az első lépést megtetted, szortíroztad, rendbe raktad. Én is látom benne a modernséget, ami nekem korábban nem tetszett, de ez is változott szerencsére.Jó munkát!

    VálaszTörlés
  6. Valószínű, ez kezdeményezés értékű is lehet, mert nekem is rengeteg fecnim van elfekvőben, rakosgatom csak, mert persze kidobni nincs szívem. A gondolat már megvan, lehet, hogy tett követi?
    Referálok, ha igen.

    VálaszTörlés
  7. de jó!
    és szép és modern!

    sokak nevében mondhatom: sokkal ügyesebb és rendesebb vagy fecnik terén mint én/mi :)

    zárójelesen: én a nagyon apró fecnikből levélkéket vágok... egy egész zacskónyi van, majd egyszer applikálok belőle egy lombkoronát. egy nagyon nagy lombkoronát :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A leveleidről Kriza levelei jutottak eszembe:)))))

      http://priscillacraft.blogspot.hu/2011/03/meretaranysize.html

      Törlés
  8. Igen, akár mozgalom is lehetne. S aki csinál velem egy-egy blokkot, az megkapja a végeredményt... No, még gondolkodom rajt'!

    VálaszTörlés
  9. Jó ideje figyelem a modern quiltes oldalakat. Tökéletesen jól csinálod, amit csinálsz!:)) Biztos vagyok abban, hogy valami szuper fog kikerekedni ezekből a blokkokból.
    Most jutottam el arra szintre megint, hogy fel kell számolnom a fecnijeimet. Elsőre egy dobozborítót fogok varrni. Esetleg a lila festett anyagok cseréjével nem kötnénk egybe egy kis fecnicserét is? :))
    (Most szürke anyag gyűjtőgetés betegségében szenvedek....)
    A "mozgalom" jó ötlet!

    VálaszTörlés
  10. Amikor jó régen patch könyveket kezdtem olvasni, megfogott a charm quiltek lelke, hogy minden anyagból csak egy... Almacsutkákat vágok minden vászon maradékból...majd egyszer talán összevarrom. De az 1 csutka után is marad ám! Abból én is crazy négyzeteket fogok kreálni valami egyszínű kerettel. Olyan szépeket látni a neten...:)

    VálaszTörlés
  11. Tetszik, amit csinálsz! Direkt jó, hogy ennyi szürke anyag maradt, így születhetnek egymás után a blokkok, amikből meg majd lesz valami gyönyörűségesen izgalmas végeredmény. Táskán díszmotívum? Párna alkalmi huzata? Bármi! Anyagtakarékos és remek az ötleted, kíváncsian várom a folytatást! Linkről linkre ugrándozva jutottam el hozzád, noha varrni nem tudok, de az megállapítható, hogy ötletgazdag és játékos ember vagy! Nem tudtam megállni a hozzászólást. :)
    Brigi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…