Ugrás a fő tartalomra

A kiskutya és az ugatás

(Lepkevárnak ajánlva, ha erre is jár.)

Gyors ünnepi szoknya a két bájos lányomnak. 
Az anyag már egy éve ott lapult a szekrény mélyén, várva a sorsát. Most eljött az a fontos ünnep, amire el is készült. Egyformák és mégsem.
Kislányos, rózsaszín csipkével és újrahasznosított szövetnadrág maradékkal az alján. (Milyen őrült párosítaná a mustársárgát rózsaszínnel? Hát én☺)

Nagylányos, barna mintás anyaggal és türkiz csipkével díszítve. (A féltve őrzött anyagot elég régen, egy 3. helyezéssel nyertem☺)

Mennyi az esélye annak, hogy vasárnap délelőtt legyen otthon ugyanolyan színű cipzár és cérna, mint amilyenre szükség van? Aki ismeri a dörgést, érzi ennek a kérdésnek a súlyát és iróniáját☺ 
Azt hiszem, végre belejöttem a szoknyavarrásba. Olyannyira, hogy tovább léptem, hamarosan jövök a fejleményekkel!



Megjegyzések

  1. Nagyon jók lettek, igazi Julcsis szoknyában a Julcsis lányok! :)

    VálaszTörlés
  2. Szépek vagytok csajok, így egy csokorban!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép a napsütésben ez a sárga szín! (a csajokról nem is beszélve)

    VálaszTörlés
  4. Ááá, nekem is pont ezek jutottak eszembe!!!Ismételten írom megint csak elfogadnám mindegyiket.

    VálaszTörlés
  5. Nagyo csinik vagytok Csajok!!! Hármas harmónia!

    VálaszTörlés
  6. Te ügyes vagy, ti szépek vagytok, a fotók meg profik :)

    VálaszTörlés
  7. Jaj, olyan szépek vagytok, hogy mindjárt elsírom magam! (és ezt most úgy értsd, hogy mosolyogva mondtam, ééérted, ugye?)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon kedvesek vagytok! Köszönöm mindannyiótoknak!

    VálaszTörlés
  9. Le vagyok nyügözve!!!!!!!!!Szépséges lánycsokor!!!!!♥

    VálaszTörlés
  10. Szépek és Julcsisak, a szoknyák is, a lányok is, jó rátok nézni :-)

    VálaszTörlés
  11. Ooh...a nagyobbik, mint egy modell, a kisebbik meg cserfest, mint mindig.:)

    VálaszTörlés
  12. Nagyon csinos szoknyák lettek! :) Az utolsó képen meg annyira szépek vagytok! .... és a ruhák összhangja ;)

    VálaszTörlés
  13. minden előttem szólóval egyetértek, és külön öröm, hogy Magad is megmutattad :)

    VálaszTörlés
  14. Nagyon jopofak a szoknyak:) Rendelest is bevallalsz ezek utan? :)
    Egyebkent a te ruhad is nagyon nagyon tetszik :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…