Ugrás a fő tartalomra

Anyja lánya

Szeretnek lejárni velem a műhelybe. Régebben csak a nagylányommal alkottunk csendes és jóságos hallgatásba burkolózva. Aztán a kisebbik fiam ült le mellém a hintaszékbe, olvasgatni, zenét hallgatni, karkötőt fonni. Most már Vercsi is majd' minden alkalommal lejön velem. Gyanítom, hogy ő nem a csendes hallgatásért vagy a hely, esetleg az alkotás varázsáért jár oda, sokkal inkább a csak ott megtalálható csokigolyók miatt. 
A tegnapi, hideg vasárnapon is együtt mentünk dolgozni a műhelybe. Jól eljátszott a két lány a hátam mögött, de már nem volt elég a babaház, több kellett. Elkezdték válogatni az anyagokat, mi illik, mihez, egyikben táskát láttak, másikban babát, harmadikban ki tudja mit. 
Félretettem hát a munkámat és belevágtunk a varrás tanulásába. Az egyenes varrástól eljutottunk odáig, hogy teknősbéka tempóban ugyan, de elkészült egy uzsonnás táska, Panni nem kis örömére. 


Varrtunk bele üveg tartót is, el ne dőljön a fránya, egy ekkora táskában.

Nagyon nagyon büszke vagyok erre a lányra, hogy így, első blikkre, először leülve a varrógép elé ilyet tudott alkotni. Csodát láttam:)

Megjegyzések

  1. gratulálok, nagyon ügyes - és milyen büszke is (teljesen jogosan!):-)))
    mi még csak a kézivarrásnál tartunk Emmával, de eleve öröm, h érdekli a téma :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És milyen ügyes a kézi varrásban Emma!!
      És tényleg jogosan büszke, mert egy millimétert sem varrtam én. Csak és kizárólag ő:)

      Törlés
  2. Juj, de nagyon ügyes! Nincs is ennél jobb. És milyen furcsa egybeesés! Én is tegnap mutattam a lányomnak a gépi varrást, egy kis zsinórral összehúzható zsákocska lett a végeredmény :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már tudjuk, hogy sok egybeesés és hasonlóság van a gyerekeink között. Ez is:))

      Törlés
  3. Ügyes, drága kicsi kezek!! Gratulálok!!! :)

    VálaszTörlés
  4. Kitől mástól, ha nem az anyukájától tanuljon a leány. S milyen büszke lesz majd sok-sok év múlva erre az ELSŐ varrományra. Őrizzed meg magadnak vagy neki, hiszen ez egy szép nap emlékét fogja magával vinni! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenképp emlék marad, oda nem adnám, ki nem dobnám soha:)

      Törlés
  5. A színeket is milyen szépen válogatta össze! Nincs híján a szépérzéknek. Ügyes lányka!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon ügyes a színhasználata, más területeken is. Mondjuk a barna fület én ajánlottam és ő elég nehezen fogadta el, de belátta, hogy jó megoldás volt:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••