Ugrás a fő tartalomra

Közöny kizárva!

Avagy hétvégi mosolygyűjtő-akció.
Csak mert olyannyira bevált, hogy minden egyes mosolynál én is mosolyogtam:)
Mutassátok meg, hogy nem kell ahhoz játék vagy irgum-burgum vagy zokszó, hogy hagyj egy megjegyzést, jelen esetben csupán egy mosolyt!
Mert az ősidők óta tudjuk, hogy "a mosoly ingyen van, de megfizethetetlen".
Nos, én felkészültem a mosoly-áradatra. És ti?



Megjegyzések

  1. most akkor megint kell mosolyogni? :))) nem mintha nem menne :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan! Megint és mindig és mindenhol!:D

      Törlés
  2. :-)
    (No, ide pedig egy huncut budapesti mosolyt küldök... Mert elég sok nehézség van a világban, de összekapaszkodva, biztatóan egymásra összemosolyogva jobb minden, de minden...)

    És egy idézetet:
    "Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy."

    (Janikovszky Éva)

    VálaszTörlés
  3. Ez Neked: :))
    És Mindenki Másnak is: :))

    VálaszTörlés
  4. Ez egy nagyon széles mosoly, :))))))))))))))))))))))))

    VálaszTörlés
  5. tŐLEM IS MEGY EGY :)
    ...BÁR SAJNÁLOM, HOGY NEM LEHET NYERNI EGY ILYEN CSIBÉSZT :(
    :D

    VálaszTörlés
  6. :-) és ráadásnak még egy :-)

    VálaszTörlés
  7. :-)
    Az én kedvenc idézetem:
    Mosolyogj a világra és vissza mosolyog rád!

    VálaszTörlés
  8. Úgyis megfenyegettelek már, hogy fogok még nálad... :))) Ölellek. :)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradtságot és megörvendeztetett egy mosolygós pillanattal!♥♥♥
    A tanulságokat levontam:))

    VálaszTörlés
  10. jöttem én is mosolyogni. jobb későn, mint soha :D imádom az ilyen rosszcsont, vörös és szeplős fejű csibészeket :)

    VálaszTörlés
  11. Bár soha nem könnyű nálad megjegyzést hagynom, de mindig megmosolyogtatsz, így ez a felhívásnak eleget tenni nem is esik nehezemre! :D ;)))))))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…