Ugrás a fő tartalomra

Szülinapi torta

Létezik olyan gyerek, aki nem szereti a tortát?
Jelentem, igen. Ismerek egy fiút, aki már tizenháromszor nem evett a saját születésnapi tortájából. Tizennegyedszerre azonban cselt eszeltem ki, mert mégiscsak! Hát nem?

Színes kartonlapból tortaformát készítettem és megtöltöttem pattogatott kukoricával. Pofon egyszerű, nem is tudom, eddig miért nem jutott eszembe!
A születésnapi torta mit sem ér gyertya nélkül, megoldottuk hát azt is.A pattogatott kukoricára kartonlapot tettem, arra két almát, a két almába pedig 14 gyertyát szúrtam. (Kicsit olyan, mint az a Guiness-rekord, amikor tojást töltöttek a csirkébe, azt beletöltötték a pulykába, azt egy malacba, azt egy tehénbe, azt pedig egy tevébe. Vagy valahogy így...)

Megjegyzések

  1. Ötletes!

    Isten éltesse a Legényt!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Köszönjük! ♥

    VálaszTörlés
  3. Julcsikám, egy cipőben evezünk, mert az enyém is pár hét múlva lesz 14 és a tortát sem szereti. Pelyhedzik a bajusza, és nagyon utál sétálni meg levegőzni velünk. Na persze magától sem megy. Kijelentette, hogy ha nagy lesz még a sarokig is kocsival megy. Meg vagyunk áldva kérem, egyébként igazi kamasz a jó értelembe véve,csak ne lenne az a fránya számítógép. A tortakérdést hasonlóképpen szoktuk megoldani, volt már gyertya muffinban, rizsfelfújtban, fagyiban. Az idén én kipróbálom a popcornost, az még nem volt.

    VálaszTörlés
  4. boldog szülinapot - így, utólag is! nálunk is van valaki a családban, aki nem szereti az édességet. kiskorától kacsatortára vágyott, egyszer aztán megkapta. vékony kenyérszeleteket kacsamájkrémmel töltöttem meg. kacsahússzeletekkel díszítettem, kacsacombokkal raktam körül :) és mivel az ünnepelt még kiskorában kikötötte, hogy "cak vijágt ne!" virág helyett volt egy nagy tál színes saláta...

    VálaszTörlés
  5. Jól van, örülök, hogy nem csak az én gyerekem elvetemült:))

    A jókívánságokat pedig köszönjük!

    VálaszTörlés
  6. olyan julcsisan ötletesen megoldottad, nagyon kreatív anyuka vagy! :-))))) elismerésem!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…