"Tágranyílt szemekkel..."

"Elébed állok, s néha mintha
az idő szárnya csapna rám.
Bámullak tágranyílt szemekkel,
öreganyám." 
Ez a Kosztolányi vers jutott eszembe erről a megmagyarázhatatlan arcú babámról. Kedves és figyelmes, ugyanakkor pajkos és pimasz is egyszerre. Ha létezik egyáltalán ilyen...





Bebújt a Kredenc háta mögé, onnan szemlél kifelé csendesen és vágyakozva.

Megjegyzések

  1. Létezik ilyen, igen. Csudapofa, és a haja nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
  2. Hát itt van, létezik, látod. :) Tökkéletes! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Mici! Tőled ez különösen jólesik:)

      Törlés
  3. Az a haj! És az a pofi! Nagyon jó fej lett!

    VálaszTörlés
  4. Ez egy igazi vásott kópé. Szeretni való.
    Erzsi

    VálaszTörlés
  5. jó a hajaaa. egyébként meg tökéletes kis fickó!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm mindannyiótoknak, nagyon kedvesek vagytok! Pajkos kópé ez a javából, tudom én:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Majdnem sikerült

Babahaj, ahogyan én csinálom

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés