Ugrás a fő tartalomra

Rejtett kézi öltés

Kiegészítésként a BOM 2013. elnevezésű közös örömvarráshoz.


Az anyag fonákján keresztül felhozzuk a tűt az anyag színére. Pontosan szembe, a hajtott anyagszélbe szúrjuk a tűt, majd 2-3 mm-re, még mindig az anyag hajtásvonalában maradva kihúzzuk a tűt. Meghúzzuk a cérnát, de nem túl szorosra.
Ugyanezt megismételjük, csak most az alul lévő anyagba szúrunk bele, pontosan szemben a cérnaszállal.
Akkor csináltuk jól, ha egy picit széthúzkodva a varratot, ezt a képet látjuk.
S ha ismét szorosra húzzuk a cérnaszálat, eltűnik és nyoma sincs:)
Ne keseredjünk el, ha elsőre nem sikerül. Ennek is csak a gyakorlás a titka, semmi más.

Megjegyzések

  1. Köszönöm! Nagyon-nagyon hasznos bejegyzés. Nagyon szép dolgokat készítesz, mindig szívesen olvasom a blogod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így gondolod! Köszönöm!

      Törlés
  2. Hű, de szép, micsoda technika! Rendes dolog, hogy (ilyen profi fotókkal illusztrálva) megosztod. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs ebben semmi titok:) Főleg ha segít másoknak is!

      Törlés
  3. Na! Amikor én megkérdeztem a hozzá értőket, akkor annyit mondtak, jaj hát nagyon könnyű...így...úgy...ne látszon.
    Jobb így konkrétan. Kipróbáltam, és szebb mint ahogy eddig csináltam.
    Judit

    VálaszTörlés
  4. Még valami eszembe jutott: látom hogy egy szállal varrod a bemutatódban. Csak a szemléltethetőség miatt, vagy célszerű így, egy de vastagabb szállal dolgozni. Én két szálas varró cérnát használtam, és az egyik szál mindig hurkot bodrozott. Az egy szálat viszont gyengének, vagy sérülékenynek találom. Akkor hogy is van ez?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••