Ugrás a fő tartalomra

Rejtett kézi öltés

Kiegészítésként a BOM 2013. elnevezésű közös örömvarráshoz.


Az anyag fonákján keresztül felhozzuk a tűt az anyag színére. Pontosan szembe, a hajtott anyagszélbe szúrjuk a tűt, majd 2-3 mm-re, még mindig az anyag hajtásvonalában maradva kihúzzuk a tűt. Meghúzzuk a cérnát, de nem túl szorosra.
Ugyanezt megismételjük, csak most az alul lévő anyagba szúrunk bele, pontosan szemben a cérnaszállal.
Akkor csináltuk jól, ha egy picit széthúzkodva a varratot, ezt a képet látjuk.
S ha ismét szorosra húzzuk a cérnaszálat, eltűnik és nyoma sincs:)
Ne keseredjünk el, ha elsőre nem sikerül. Ennek is csak a gyakorlás a titka, semmi más.

Megjegyzések

  1. Köszönöm! Nagyon-nagyon hasznos bejegyzés. Nagyon szép dolgokat készítesz, mindig szívesen olvasom a blogod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így gondolod! Köszönöm!

      Törlés
  2. Hű, de szép, micsoda technika! Rendes dolog, hogy (ilyen profi fotókkal illusztrálva) megosztod. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs ebben semmi titok:) Főleg ha segít másoknak is!

      Törlés
  3. Na! Amikor én megkérdeztem a hozzá értőket, akkor annyit mondtak, jaj hát nagyon könnyű...így...úgy...ne látszon.
    Jobb így konkrétan. Kipróbáltam, és szebb mint ahogy eddig csináltam.
    Judit

    VálaszTörlés
  4. Még valami eszembe jutott: látom hogy egy szállal varrod a bemutatódban. Csak a szemléltethetőség miatt, vagy célszerű így, egy de vastagabb szállal dolgozni. Én két szálas varró cérnát használtam, és az egyik szál mindig hurkot bodrozott. Az egy szálat viszont gyengének, vagy sérülékenynek találom. Akkor hogy is van ez?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…