Ugrás a fő tartalomra

Visszanézek a februárokra

Csak mert olyan jól esett a januári is.

Az első február a blogom életében, már meg is érte a 100. bejegyzést, ahol kis apróságokat varrtam és küldtem el a nyertesnek. Nem gondoltam volna, hogy lesz 700. is.

A második februáron egy csodás napot töltöttem Székesfehérváron és hogy kipihenjem, megvarrtam az első zöld hajú babámat. Akkor azt hittem, mellék lövök ezzel a színnel, de azóta készült már sok zöld hajú, kedvesebbnél, kedvesebb baba.

A következő évben megejtettük a világ (szerintem) legédesebb sorsolását és rögtön meg is hirdettem a 400. bejegyzéshez kapcsolódó játékot. És többek között elárultam egy titkot magunkról.

S máris egy évvel ezelőtt járunk, amikoris megvarrtam  a számomra legkedvesebb kutyát és épp jó passzban is lehettem, mert egy kis jellemrajzot is kanyarítottam hozzá, valamint elkészítettem a sokadik oviszsákot is, ami önmagában nem egy nagy dolog, viszont imádom a róla készült fotókat:)

Nem panaszként, mert ha magamból indulok ki, márpedig miért is ne tenném ezt, én is sokkal kevesebbet írok, de az elején még rengeteg volt a megjegyzést, most meg már alig-alig. De tényleg nem lehet egy szavam sem, mert én is inkább olvasok, mint kommentelek és mindenki azt kapja vissza, amit ad:))

Megjegyzések

  1. szeretek ilyesmit olvasni. és jó volt visszanézegetni a "régi" dolgokat, a zöld hajú tündérkét, az édes kutyust meg a többi varrományt.
    a családodhoz külön gratulálok :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem is jól esett. Nézni, honnan indultam és mennyit fejlődtem:)

    VálaszTörlés
  3. Julcsi, hozzád és sose tudtam írni, most újra megpróbálok.

    VálaszTörlés
  4. Érdemes blogolni akkor is, ha nincsenek kommentek, mert naplót írni jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan! A napló része sokkal fontosabb. Mégis, azt hiszem van bennem egy kis exhibicionizmus:)))

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Ha magamat nézem, akkor nem csak az FB. Inkább a lustaság, meg a feleslegesség érzése. Egyrészt azért, mert sokadiknak miért írjam le, hogy tetszik, másrészt meg rendszerint ha írok is, nem válaszolnak. És ez nekem mondjuk egy elég fájó pont, talán ezért is hagytam fel a kommenteléssel.

      Törlés
  6. sokszor nem az olvasott, látott dolog dönti el, hogy hagyok-e megjegyzést, hanem a kedvem :-)
    az egyik blogon volt tavaly egy bejegyzés, hogy elmaradoznak a hsz-ek, és ennek mi az oka, ott pl. Anyahajó írta, hogy egyre magasabb a hsz küszöb, és ebben egyetértek vele (meg votl még csomó más indok, de a többi nem jut eszembe)
    technikai hsz: szeretek kettőnél több bejegyzést látni egyszerre :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek veled, bár a hsz küszöb nem tudom, mire vonatkozik.
      Tényleg nem panaszként mondom, hanem ténymegállapításként. Én sosem panaszkodnék ez miatt, főleg azért, amit írtam is: magam is leszoktam a kommentelésről, sajnos.

      Miért nem látsz két bejegyzésnél többet????

      Törlés
    2. eszembe jutott: http://fercmuvek.blogspot.hu/2012/02/csak-egy-kerdes.html

      a kezdőlapon most 3 bejegyzést látok, ha a korábbiakat akarom megnézni, akkor régebbi bejegyzések gomb.

      Törlés
  7. Olykor kicsit uncsinak tűnik számomra, hogy újra és újra leírjam: jó volt ezt is olvasni, vagy de szép és hasonlók. Pedig ezek minden bejegyzés olvasásakor eszembe jutnak. :)

    VálaszTörlés
  8. Érdekes volt olvasni a visszatekintést. Köszönöm, hogy megosztottad. :)))))
    Furcsa dolog ez a kommentelés. Én is úgy vagyok ezzel, hogy minek írjam le sokadszorra, hogy milyen ....szép...mennyire jó. Persze tudom, hogy a blogolónak ez fontos lenne......hisz a visszajelzések adnak lendületet... tovább visz.....abból is lehet építkezni. De például én sem szeretem, ha szó nélkül hagyják a soraimat. Ebből következik, hogy nem kommentelek, mert már feleslegesnek érzem. Persze tudom, hogy egy "nagyon szép, és ügyes vagy, stb....." magasröptű gondolatra nehéz mit írni. :)))) De, ha vettem a fáradtságot, benéztem hozzá....és még írtam is néhány sort........
    Vagy rosszul közelíteném meg?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••