Ugrás a fő tartalomra

Kiállítás 2013.

Remek kiállítást hoztunk létre, egy kellemesen fárasztó nap végére. Rengeteg munka került fel a falakra. Ha nem ismerném ezeket a munkákat, hosszú-hosszú órákat töltenék ebben a teremben, bogarászva, fürkészve a kirakott alkotásokat. Mert hiszem, hogy ezek egytől egyik alkotások, nem pedig rongyok, ahogy a nekünk segédkező férfiemberek nevezték, reménykedve, hogy egyszer csak elfogynak végre:)






Sokan eljöttek a megnyitóra is, amin a műsort a csapat méltán büszke nagymamáinak unokái szolgáltatták furulyával, fuvolával, zongorával. Szép volt!


Megjegyzések

  1. Micsoda tömeg és mennyi gyönyörű "rongy"!
    Gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. még hogy rongyok, piha! :-)) én este konkrétan elaludtam gépelés közben, a képernyőmön az volt, hogy changessssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss :-))
    jó kis nap volt :-)

    VálaszTörlés
  3. Csodaszép rongyok! :) Jó az ilyen találka időnként.

    VálaszTörlés
  4. Azt hiszem megérte a sok munka, hogy ilyen szép "rongykiállítást" tudtunk produkálni!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szép volt, a koncert is remek, a társaság szívmelengető :)
    Köszönjük szépen ezt a remek délutánt Nektek !

    VálaszTörlés
  6. Drágám, tegnap hazafelé megnéztük a ti kiállításotokat is, szívből gratulálok, csodás munkák! Főleg Annamari két nagy munkája tetszett nagyon, és jó volt látni a babáidat élőben. De sírnivaló volt látni a felrakás módját :(( Ha az enyémet szögelnék fel százas szöggel a falra, biztosan szügyön döfnék valakit :(( Egy művelődési háztól ennél kulturáltabb megoldást várnék, pláne tudva, hogy biztosan vannak rajtuk bujtatók. Vérzett a szívem. Puszillak Gina

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy igazán erős szuperhős

Mai emancipált világunkban kizárt dolog, hogy csak a férfiak lehessenek szuperhősök és a világ megmentői. Ez a jog megadatott a hölgyeknek, lányoknak, asszonyoknak is. De még az egészen apró, icipici, kislányoknak is, akiknek szuperereje az élni akarásban és a szeretetben rejlik. Zsóka egy éppen ilyen kis szuperhős. Sőt! Csúcsszuperhős!
Borit már akkor a szívembe zártam, amikor még csak tanított engem. Már akkor tudtam, hogy egy okos és energikus ember, azt, hogy még végtelenül önzetlen és hatalmas szíve is van, azt csak később tudtam meg róla. Például amikor elkezdte írni a Menthai blogot vagy amikor már masszírozással egybekötött "lélekápolásra" kezdtem el járni hozzá. Csak egy ilyen csodanőnek juthat eszébe, hogy PjulcsY-babát ajándékozzon egy másik csodanőnek.  Rajta keresztül ismertem meg Zsóka történetét, aki számomra egy igazi, hús-vér hős. Neki nem kellett pókcsípés vagy batmobil vagy miegyéb, ő magától, magából vált szuperhőssé. Ilyen különleges képessége csak kevé…