Ugrás a fő tartalomra

Kiállítás 2013.

Remek kiállítást hoztunk létre, egy kellemesen fárasztó nap végére. Rengeteg munka került fel a falakra. Ha nem ismerném ezeket a munkákat, hosszú-hosszú órákat töltenék ebben a teremben, bogarászva, fürkészve a kirakott alkotásokat. Mert hiszem, hogy ezek egytől egyik alkotások, nem pedig rongyok, ahogy a nekünk segédkező férfiemberek nevezték, reménykedve, hogy egyszer csak elfogynak végre:)






Sokan eljöttek a megnyitóra is, amin a műsort a csapat méltán büszke nagymamáinak unokái szolgáltatták furulyával, fuvolával, zongorával. Szép volt!


Megjegyzések

  1. Micsoda tömeg és mennyi gyönyörű "rongy"!
    Gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. még hogy rongyok, piha! :-)) én este konkrétan elaludtam gépelés közben, a képernyőmön az volt, hogy changessssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss :-))
    jó kis nap volt :-)

    VálaszTörlés
  3. Csodaszép rongyok! :) Jó az ilyen találka időnként.

    VálaszTörlés
  4. Azt hiszem megérte a sok munka, hogy ilyen szép "rongykiállítást" tudtunk produkálni!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szép volt, a koncert is remek, a társaság szívmelengető :)
    Köszönjük szépen ezt a remek délutánt Nektek !

    VálaszTörlés
  6. Drágám, tegnap hazafelé megnéztük a ti kiállításotokat is, szívből gratulálok, csodás munkák! Főleg Annamari két nagy munkája tetszett nagyon, és jó volt látni a babáidat élőben. De sírnivaló volt látni a felrakás módját :(( Ha az enyémet szögelnék fel százas szöggel a falra, biztosan szügyön döfnék valakit :(( Egy művelődési háztól ennél kulturáltabb megoldást várnék, pláne tudva, hogy biztosan vannak rajtuk bujtatók. Vérzett a szívem. Puszillak Gina

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••