Ugrás a fő tartalomra

Nem csak nagy, de óriási

Hatalmas, batár, terjedelmes, monumentális, irdatlan, böhöm, orbitális, gigantikus. És még számtalan szinonima jutott eszembe, miközben ezt a takarót tűztem.
A fedlapot egy barátnőm készítette, rám a befejezést bízta.

A takaró akkora, hogy nem fért el a nappalinkban. A fércelése majdnem két órán át tartott. A tűzése két és fél órán keresztül, pedig nem is bonyolítottam túl. Eleve képtelenség lett volna a 250 centis szélességnél. Megküzdöttem vele, miközben magamban nem túl kedélyesen beszélgettem a fedlap készítőjével és azzal, aki kitalálta a tűzést. 


Komoly próbatétele volt ez a barátságunknak, Zsuzsi! Egy dologra kérlek csupán, legközelebb ne én jussak eszedbe:) ♥



Megjegyzések

  1. Életemben egy darab ilyen ágytakarót készítettem a saját ágyunkra. Akkor mondtam a férjemnek, hogy becsülje meg, mert ez lesz az ágytakarónk életünk végéig! Mondjuk úgy, hasonló gondokkal küzdöttem.
    Gyönyörű darab lett, gratulálok és mérhetetlen tisztelet, amiért leküzdötted!:)

    VálaszTörlés
  2. Ekkora méretnél legközelebb ajánlom figyelmedbe a kézi tűzést!
    Kevesebbet morgolódik közben az ember, viszont azt hetekig. :)

    VálaszTörlés
  3. Én egy ekkora takarót varrtam, anyukámnak, aki bármit megérdemel, de kézzel tűztem, simán soha többet nem is varrtam volna, ha géppel állok neki. A barátnőd nem tudja, micsoda kincset kapott tőled ezzel a tűzéssel - vagy mégis?!?! :-)))
    Te egy HŐŐŐŐŐŐŐS vagy! :-)

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörűszép! A színe, az anyagok harmóniája, és persze a tűzés!:))) Gratula hozzá, nekem tovább tartott volna.:)

    VálaszTörlés
  5. És kimaradt, hogy a horgolt szívecskék is csudaaranyosak.:)

    VálaszTörlés
  6. én párszor csináltam, de soha többé. soha. és igen, inkább kézzel. mondjuk, én nem vagyok jó ebben.megmutatod közelről is? annyira szép és kedves a fedlap, sztem nem véletlen, hoyg te kellettél még hozzá!

    VálaszTörlés
  7. Az bizony hatalmas takaró! Jókora munka, látszik a képen - bár magam is tudom. Pláne ebben a höségben...hös vagy! ;) Ès nagyon jó barát!

    VálaszTörlés
  8. Heroikus küzdelemnek látszik, a képek remekül visszaadják. Tényleg hös vagy! De a színek és a minták gyönyörüek lettek, nagyon jó ízléssel lettek kiválasztva! Èn is szívesen elfogadnám! :O)

    VálaszTörlés
  9. Annyira, de annyira tetszik! Mindig is tetszettek az ilyen takarok - de ha a profik is azt mondjak, hogy egy ilyen keszul el egy eletben, mert elmegy tole az ember kedve - akkor erre azt mondom, nem erdemes megtanulni a technikat egy takaro kedveert :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…