Ugrás a fő tartalomra

Változások szele

Változott az asztalunk, változott az életünk, változni fog a blog, változni fog a hobbi-munkám is.

Az asztal a legkézenfekvőbb, arról vannak fotók is. Nem nagy kunszt, csupán átfestettem a nyári szabadnapokon a jól bevált, megszeretett, ágyneműtartóként is funkcionáló ikeás asztalunkat. Hajdanán egy szokványos dohányzóasztal volt, ami szinte kínálta magát pl. rajzolásra. Most egy csodakék asztal áll a nappali fő helyén, csipketerítővel a közepén.




Az életünk folyása pedig más irányba terelődött, kevesebb idő jut a blogra, a varrásra, a kreatívkodásra, kevesebb lesz a bejegyzés és megrendeléseket egyáltalán nem tudok fogadni. Úgy tervezem, hogy azért fogok varrni, ha rendeződik az életünk és lesz rá időm is, de ígérni most, itt semmit nem tudok. 
Köszönöm, hogy eddig itt voltatok, olvastatok, bátorítottatok! Ha még ezután is bekukkantotok néha, annak én nagyon örülni fogok, mert én nem megyek ám el. Itt maradok és írom tovább a naplómat, csak sokkal ritkábbak lesznek a bejegyzések:)

Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Dolgozni kezdtem, napi 8 órában, egy oviban, segítő óvónőként.
      Kimerít, lefáraszt, de nagyon jó:)

      Törlés
  2. Sok örömöt az új élethez! :)
    Várunk rád! :)

    VálaszTörlés
  3. Remélem pozitív változások! Kívánom, hogy jól érezd magad az új munkádban! Nem baj ha ritkábban blogolsz, ugyanolyan szívesen leszek továbbra is az olvasód!

    VálaszTörlés
  4. Ez aztán a változás! Sok örömet a változásban, bármilyen fárasztó is! Kiváncsian várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  5. Ó, de jó! Illetve... ez bizony nehéz lesz. De ha szereted, akkor minden rendben. Örülök neked. És jövök azért, naná! Az asztal nagyon szép.

    VálaszTörlés
  6. nem véletlenül a Kuckóban? Sok szép ovis napot kívánok!

    VálaszTörlés
  7. Szuper az asztal és sok sikert, örömet a munkádhoz!

    VálaszTörlés
  8. Szurkolok Julcsi és örülök a változásnak , kellenek az új kihívások. Mert véletlenek nincsenek ugye. Remélem valami hasonló fog történni errefelé is. Naggyon jó az asztal!!

    VálaszTörlés
  9. Az ovi egy stabil pont-munka a megrendelésekkel szemben! Gratulálok és én is elfogadnék a lányomnak egy ilyen kreatív óvónénit!:) Azért ne várass minket sokat a következő bejegyzéssel!:)

    VálaszTörlés
  10. Várni fogok én is Rád és nagy örömmel olvaslak majd továbbra is, bármiről is írsz, bármilyen gyakran! :)

    VálaszTörlés
  11. Kivánok sok kitartást és gondolj arra, hogy ott a családod aki erőt ad, na és a hobbid!

    VálaszTörlés
  12. Nagyon köszönöm a mindenféle jókívánságokat! Bevallom rámfér:) Na nem azért, mert nem bírnám a munkát, hanem inkább azért, hogy össze tudjam egyeztetni a munkát és a családot. Egyenlőre vesztésben vagyok:)

    VálaszTörlés
  13. nagy a váltás, 8 óra távol...drukkolok én is!

    VálaszTörlés
  14. Menni fog, mert ügyes is vagy és kitartó is. Drukkolok! Szeretettel!

    VálaszTörlés
  15. Ez a változás jó, mindent bele, Julcsi :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…