Ugrás a fő tartalomra

2 in 1

Szeptembertől nem csak nekem, hanem sok más kisembernek is új időszámítás kezdődött. Nem kis dolog, ha valaki óvodás lesz. Szeretem az olyan szülőket,
akik ezt egyedi dolgokkal szeretnék még különlegesebbé tenni gyermekük számára. Mondjuk egy táskával, amit én a móka kedvéért még kifordíthatóra is készítek.



Azt is szeretem, hogy rám bízzák az anyagválasztást, de azért adnak némi támpontot. Jelen esetben azt, hogy csak zöld ne legyen!!!!! Sok felkiáltójellel:) Szerintem az anyag (Hobbyművész) telitalálat. 


Egy óvodába járó táskánál elengedhetetlen, hogy a jel rajta legyen, bármennyire is egyedi és összetéveszthetetlen az a táska. Ez is kipipálva.




(Azt csak zárójelben, egészen halkan jegyzetelem le ide, hogy néhány napja családilag visszakerültünk a régi, nyugodalmasabb időszámításba. Újra sokat fogok tudni varrni. Sőt!)

Megjegyzések

  1. Nagyon szerettem óvodába járni, de ha még egy ilyen táskám is lett volna, lehet, hogy haza sem akarok menni.
    Vagy a táskát is mindig hoztam-vittem volna magammal :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért lett a táska jó nagy -egy kisfiúhoz képest legalábbis -, hogy tudjon bele kincseket pakolni és hozni-vinni magával:)

      Törlés
  2. És ez az időszámítás most neked jó vagy nem? Tudtad előre, hogy eddig tart?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudtam, hogy így lesz, hosszú távra terveztem. Miattam nem ment a szekér, én döntöttem így:)

      Törlés
  3. önző némber vagyok... én nagyon örülök, hogy jut időd erre és ide megint!

    És nem tudom, hogy könnyen vagy nagyon nehezen döntött/él/etek így, de szívből kívánom, hogy guruljon szép simán, tempósan a szekér :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :))) Nem, nem döntöttem könnyen. De döntöttem!:)

      Törlés
  4. Julcsi! Engem nagyon érdekelne, hogy mit éltél át és hogy született meg a döntés?! Pont most nagyon foglalkoztat ez a dolog. Felhívtak, hogy lenne munka, de a kislányom még nincs 2 és fél éves (ő egyébként a harmadik, a többiek: 6 és 4 és fél évesek), és nagyon irreálisnak tartom, hogy visszamenjek teljes állásba dolgozni. Igazából még jövőre se tudom teljesen elképzelni, amikor már egy iskolás és két ovis gyerekem lesz... Azon gondolkozok, hogy ez normális vagy csak én aggódom túl a dolgot??? Szóval, ha valamilyen úton-módon megosztanád velem, akkor az sokat jelentene. Mindamellett, hogy tudom, hogy nincs két egyforma család...

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett a táska, az meg külön jópofa, hogy kifordítható. Az, hogy megint lesz időd varrni..., én bizony örülök :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Aledi! Én is örülök. Nem is kellett volna elmennem...

      Törlés
  6. A táska csodaszép. Kívánom, hogy ebben a döntésben (is) találjátok meg a jót, a szépet.

    VálaszTörlés
  7. ó...hát akkor hajrá, varrj sokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Varrok, varrok. Csak előbb kitakarítok...:)

      Törlés
  8. Csodaszép! Már ki voltam éhezve a munkáidra!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát ilyen szavakért érdemes:)

      Törlés
  9. keresgéltem a hobbyművész oldalán, de nem találtam ezt az anyagot. nagyon béna vagyok? a táska szuper!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••