Ugrás a fő tartalomra

Hátizsák


Legszívesebben megtartottam volna magamnak. Önteltnek hangozhat, de ez durván jóra sikerült:) Rózsás is, pöttyös is, szürke is, rózsaszín is. És mindezek mellett sikerült úgy szabásmintát készítenem és megvalósítanom az egész táskát, hogy nem ejtettem hibát sehol.
Egyetlen egy elszámolást igen, de észrevétlenül korrigálható volt. Hej, ha ovis lehetnék...




Mindannyian tudjuk, milyen fontosak a részletek. Egy ovis életében meg még annál is fontosabb, hisz megannyi kincsnek, apró, nélkülözhetetlen holminak kell beleférnie egy hátizsákba.





Szeretem ezt a táskát kívül is, belül is. Nekem is van egy ovisom, úgyhogy mindenképp lesz folytatás.

Megjegyzések

  1. Álomszép lett Julcsi! Nagyon ügyes vagy!! Békés,áldott karácsonyt kívánok Nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Melinda! A jókívánságokat is:)

      Törlés
  2. Csodaszép! És maga a megtestesült praktikum! Kár, hogy ovis méret :)

    VálaszTörlés
  3. Tényleg durván jó! Tökéletes. Mázlisták ezek a mai ovisok, az én koromban még nem is álmodtunk saját hátizsákról, nemhogy ilyenről!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, a mai gyerekek mások. Egészen mások. Meg a szüleik is:)

      Törlés
  4. Van mire büszkélkedned, gratulálok, szépek a munkáid! További sok sikert puszi :-)

    VálaszTörlés
  5. De szuper! Elfogadnám én is. ;)

    VálaszTörlés
  6. Nem vagy öntelt! Megint minden apró részletre ügyeltél! A színösszeállítás remek! Kislányos, de nem az a mindenhol rózsaszín :) Nagyon tetszik a rózsa-aplikáció! Nagyobb méretben még én is elhordanám :) Igen, brutál jó lett ;) Tökéletes!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, igen, a nagyon rózsaszín engem is az őrületbe tud kergetni. Hiába vannak lányaim, sosem voltam hajlandó olyanba öltöztetni őket:)

      Törlés
  7. Nagyon aranyos! Boldog karácsonyt!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…