Az imént kaptam ezt a levelet Vercsi óvónénijétől. Szerintem megszívlelendő:)
Mi az a cipő az
ablakban…
Szent Miklós püspök ünnepén a cipőmet még mindig
kirakom, mindegy hány éves vagyok. Szent Miklós emlékéből nem szabad csupán
jópofa gyerekünnepet csinálni, üzenete van a felnőttek számára
is.
Kirakom a cipőmet, mert jót tesz a felnőtt lelkemnek! A
cipőt üresen kell kitenni! Ez várakozást jelent, kívülről, Isten emberétől,
mástól kerül bele az ajándék. Végső soron az egész életünk várakozó cipő. A
boldogságért sokat lehet gürcölni, de végső soron Istenünk ajándéka. Kell az
erőfeszítés, az ész tervezése, az állhatatos munka, de a boldogság ajándék, a
Léttől kerül a cipőmbe.
A modern embernek olyan jót tesz, ha Mikuláskor kirakja
a cipőjét. Sok tárgyunk, javunk, pénzünk van, sok hatékony tudományunk,
eredményes gyógyításunk, politikai hatalmunk, felsrófolt érzelmünk van, de ez
még nem minden. Ez még mind nem a boldogság!
Az üresen kitett cipő az alázat gesztusa. Megteszem, ami
rajtam múlik, de a beteljesedés rajtam túlról érkezik. Sok mai ember gőgösen
pöffeszkedik a létezők, a tárgyi javak, a szellemi tudás halmazán és még sem
boldog. A létezők síkján meg kell tenni, ami rajtunk múlik, ki kell tenni a
cipőt, de a beteljesedés, a boldogság önmagamon túlról
érkezik.
A lét teljessége nincs énbennem. Minden levegővétel,
minden falat kenyér, minden baráti és szerelmes szeretet, minden üres cipő erre
figyelmeztet: az ember nem elég önmagának, a teljességet önerőből nem képes
elérni. Nem más ez, mint az alapvető szegénységünk beismerése. Üres a cipőnk,
koldul a kezünk! Nem véletlenül áll a nyolc boldogság élén alaptételként a
szegénység boldogsága!
Kiteszem a cipőm, még ha idősebb fejjel is. S ahogy
idősödöm újra és újra ki kell tennem a cipőm, újra és újra üresen! Istenünk nem
tud adni, a Mikulás nem tud édességet hozni, ha tele a cipő.
Az üresen kitett cipő a feledés fontosságát juttatja
eszembe. Tudni kell feledni! Milyen sokan nem tudnak feledni, nem tudják
feledni, hogy a szülei bűnt követtek el, a pedagógus egyszer igazságtalan volt
vele vagy a pap bácsi csúnyán nézett rá… Olyan jó nem feledni, mert akkor nem is
kell megbocsátani. Olyan jó áldozatnak lenni, akivel a múltban valaki jól elbánt
és sajnáljon mindenki, és nem tudok talpra állni, és van mentségem, és segítsen
mindenki. Áldozatnak lenni hálás szerep.
Én azt hiszem, tudni kellene feledni a múlt tudását is.
Elképesztően sok tudás, beszéd, igazság ragad ránk, néha olyannak érzem a fejem,
mint egy faliújság, amin vélemények, idézetek, mondatok vannak.
Hogyan szóljon a végtelen Intelligencia, ha tele a fejem
a múlt tudásával? Hogyan legyek élően nyitott a mai nap kegyelmére, ha a
tegnapot monitorozza az emlékezetem?
Az üres cipő a feledés kötelességét hívja elő. Nem tud
élni a ma csodájának, akinek tele a cipője a múlt emlékeivel, idegességeivel,
sérelmeivel.
Ahogy meglepetés a cipőben a mikulás-ajándék, úgy
meglepetés a mai nap, a mai kézfogás, a mai munka öröme, a mai kávé, a mai zene.
Hagyom meglepni magam, hagyom, hogy Istenünk meglepjen. Soha nem a tegnapi
Istenünk jön el, nem a tegnapi isten-érzést szeretném fölmelegíteni, hanem ma,
maiként jön és látogat meg engem.
Mikulás ünnepén kiteszem a cipőm, Isten emberét, Szent
Miklós püspököt várom! Miklós egy olyan ember volt, akit a világ nem tud
elfeledni. Csinálhatnak belőle bohócfigurát, északi télapót, mesehőst, de nincs
még egy ilyen szent, aki ennyire szíven ütötte a világot. Minden családba eljut
valahogy Szent Miklós emléke. Felidézik a tetteit, életét utánozzák, jóságát
megjelenítik a gyermekek felé, s közben nekem úgy tűnik, olykor a lényeg sikkad
el: miért tette Miklós, amit tett? Mi volt az indítéka?
Nem szabad ezen elsikkadni, mert akkor Szent Miklósból
meseszerű télapót, ártalmatlan gyerekhőst csinálunk, mintha a valódi élethez, a
felnőttek súlyos világához Miklósnak semmi köze nem
lenne.
Mi az indítéka? Miklós azért tett jót, szerette a
gyerekeket és a felnőtteket, azért osztotta szét gazdag örökségét, azért védte
az igazságot, mert az Isten embere volt. Ha Miklós mögül kilopjuk az Istent, a
lényeget lopjuk ki az ünnepből. Ahogy a karácsonyból, ha kilopjuk az Istent,
akkor marad a béke, a család, a fogyasztás, a lakomázás, a vásárlás ünnepe.
Miklós püspökben az indíték a lényeg! Őbenne már
megszületett az az isteni szeretet, amire mi karácsonykor várunk. Benne már
győzött a szeretet!
Mi felnőttek tudjuk, merő jópofaságból nem lehet egy
életen át szeretni. Egy ártalmatlan mesehős az északi-sarkról nem építi az igazi
életünket. Ha az élet komoly, lényegi, akkor a Szentünkből, az ünnepünkből ne
lopjuk ki a lényeget.
Felnőttként is kiteszem a cipőm és Isten emberét várom,
akiben győzött a szeretet, győzött a jóság. Milyen jó dolog egy jóságos emberen
keresztül elképzelni, hogy milyen jóságos lehet az Isten. Ha egy ember tudott
ilyen jóságos, vidám, mély hitű, bölcs lenni, akkor vajon milyen lehet az Isten?
Milyen fontos lenne, hogy rajtam keresztül, egy
embertárson, papon, szülőn, munkatárson, főnökön, püspökön, orvoson, takarítónőn
keresztül sejtsék meg egyre többen ebben a világban: ha egy ember ilyen jó tud
lenni, vajon az Istene, az indítéka milyen jó lehet?
Elhangzott:
a Magyar Rádió „Krisztus közöttünk” című görög katolikus
műsorában,
2011. november 28.
Hogy ne maradjon kép nélkül a bejegyzés, megmutatom az idei adventi naptárunkat. :) |
ez de jókor, jó!
VálaszTörlés:))
köszönöm, hogy megosztottad
Szívesen!
TörlésKöszönöm! Ma kinyomtatom és kiteszem a faliújságra a tanári szobánkban!
VálaszTörlésÁldott adventet Neked és családodnak!
Üdvözlettel: Váradiné Éva
Ha csak egy is akad, aki elolvassa, már sokat tettünk!:)
TörlésJulcsi, nagyon klassz és kreatív a csomagolásod - milyen újságot találtál, amiben ennyire sok a szöveg és kevés a kép?
VálaszTörlésNem újság, hanem régi ponyva. Pont azért, mert nincs olyan újság, amiben ne lenne kép.
TörlésA nagyok meg a Nagy francia forradalom című képes sorozatba vannak csomagolva, úgyhogy van köztük néhány olyan felirat, ami nem igazán illik az adventhez... :))))
Sebaj, gondolom, a csomagolás viszonylag rövid ideig marad rajta a belbecsen. Az ötlet és a kivitelezés mindenképpen szuper!
TörlésNagyon szép! Köszönöm!
VálaszTörlésSzívesen!
TörlésMilyen szép!!! Nagyon köszönöm! Üdvözlet az Òvónéninek is, szerencsések vagytok vele!
VálaszTörlésÚgy, úgy! Szerencsések:)
Törlésengem először a képeden a harmónia, a színek szépsége ragadott meg. hiába, vizuális típus vagyok... aztán ahogy olvastam, az jutott eszembe, hogy mikulásig keresnem kellene egy hasonló, de gyerekeknek szóló szöveget, amit felolvashatnék az osztályban :) ezt köszönöm!
VálaszTörlésSzólok, ha találok. Csak az a baj, hogy a gyerekeket a maguk kis ártatlanságával, nem kell ilyenekre figyelmeztetni. Egyébként meg szívből ajánlom Bruno Ferrero könyveit. Mi most a 25+1 karácsonyi történetet olvassuk esténként a gyertyaláng mellett:)
TörlésMár írtam a múltkor, hogy veled kezdem a reggelt. S ez most nagyon jókor jött! Csak ennyi: köszönöm!!!!! :-)
VálaszTörlésÖrülök, hogy így érzed, nagyon jól esik!
TörlésJulcsi régen jártam erre, és amit most itt találtam ez az érzés szavakba nem formálható. Köszönöm...
VálaszTörlésÓ, ez igazán megható számomra! Én köszönöm!
TörlésNagyon szép levél, köszönöm, hogy elolvashattam! Mostanában sokszor elgondolkodtam én is ezen, hogy a Mikulás kezdi elnyomni a szentet, hogy a Szent Miklós-legendáról alig esik szó, és ha mesélik is, nagyon szelídítenek rajta, és elfelejtik, hogy az ajándékozással Miklós püspök tulajdonképpen ÉLETET mentett, mert a lányokat nem csak a vénlánysors szégyene fenyegette, hanem a rabszolgaság, vagy még annál is rosszabb. Köszönet Neked és az óvónéninek is ezért a levélért!
VálaszTörlés