Ugrás a fő tartalomra

Új utak és új tervek

Hiába kezdődött el egy új év, minden maradt a régiben. Az idő ugyanúgy rohan, mint tavaly. Nem változtam én sem, így ebbe a rohanó időbe még mindig csak annyit sikerül belegyömöszölnöm, amennyit tavaly is. Nem tervezek ezen változtatni, csak titkon remélem, hogy azért valami több mégiscsak belefér.
Példának okáért egy újra felújított, tiszta műhelyben dolgozom ezentúl, amit hálásan köszönök az énjóuramnak, mert nélküle én hiába ábrándozom és tervezgetek, ő kell, hogy (úgy látszik, most már minden januárban...) mindez meg is valósulhasson.
Előkészületben van egy másik számomra fontos dolog is, ami még tavaly kezdődött és mára a szívügyemmé vált. Ez pedig a Pure Fashion. Fontos feladatnak tartom és örülök, hogy részt vehetek benne. Nem csak a koordinátor képzést kezdtem el, de fotózok az alkalmakon és dolgozni is fogunk együtt a lányokkal. Naná, hogy varrni:)
Első "prezentációm", amint rettenetesen zavarban voltam, de talán jól sikerült...
Az idei év mottója számomra: kalandokra fel!♥

Kívánom, hogy nektek is kalandokkal teli, szép új esztendőtök legyen!

Megjegyzések

  1. Ez nagyon izgi, Julcsi! Ugye írsz majd a PF-ös dolgokról! ;)

    VálaszTörlés
  2. Julcsi! Ez nagyon klassz! Sok sikert hozzá :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, akárki legyél is!:)))

      Törlés
  3. Jaj, gyönyörűek a ruhák! Irj majd erről is minél többet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak az utolsó két oldal a sajátom, a többi csak példa a Pinterestről.
      És igen, írok, mert nagyon örülök, hogy a csapat tagja lehetek. Az imént azt mondta a lány, aki a mo-i képviselője ennek, hogy én vagyok az ő sikersztorijuk:))) Kellenek nekem az ilyen dicséretek, hogy feltámadjak poraimból:))

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••