Ugrás a fő tartalomra

Új utak és új tervek

Hiába kezdődött el egy új év, minden maradt a régiben. Az idő ugyanúgy rohan, mint tavaly. Nem változtam én sem, így ebbe a rohanó időbe még mindig csak annyit sikerül belegyömöszölnöm, amennyit tavaly is. Nem tervezek ezen változtatni, csak titkon remélem, hogy azért valami több mégiscsak belefér.
Példának okáért egy újra felújított, tiszta műhelyben dolgozom ezentúl, amit hálásan köszönök az énjóuramnak, mert nélküle én hiába ábrándozom és tervezgetek, ő kell, hogy (úgy látszik, most már minden januárban...) mindez meg is valósulhasson.
Előkészületben van egy másik számomra fontos dolog is, ami még tavaly kezdődött és mára a szívügyemmé vált. Ez pedig a Pure Fashion. Fontos feladatnak tartom és örülök, hogy részt vehetek benne. Nem csak a koordinátor képzést kezdtem el, de fotózok az alkalmakon és dolgozni is fogunk együtt a lányokkal. Naná, hogy varrni:)
Első "prezentációm", amint rettenetesen zavarban voltam, de talán jól sikerült...
Az idei év mottója számomra: kalandokra fel!♥

Kívánom, hogy nektek is kalandokkal teli, szép új esztendőtök legyen!

Megjegyzések

  1. Ez nagyon izgi, Julcsi! Ugye írsz majd a PF-ös dolgokról! ;)

    VálaszTörlés
  2. Julcsi! Ez nagyon klassz! Sok sikert hozzá :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, akárki legyél is!:)))

      Törlés
  3. Jaj, gyönyörűek a ruhák! Irj majd erről is minél többet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak az utolsó két oldal a sajátom, a többi csak példa a Pinterestről.
      És igen, írok, mert nagyon örülök, hogy a csapat tagja lehetek. Az imént azt mondta a lány, aki a mo-i képviselője ennek, hogy én vagyok az ő sikersztorijuk:))) Kellenek nekem az ilyen dicséretek, hogy feltámadjak poraimból:))

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…