Ugrás a fő tartalomra

Kell, hogy legyen tű a kezemben

Tegnap este ezt olvastam Pécsi Rita egyik könyvében: 
"Az a késztetés, hogy eddigi önmagát meghaladja az ember. ... Ez adja az alkotóerőt, ez a kreativitás alapja is. A kreatív ember sok esetben ugyanannyit tud, mint mindenki más, a különbség az,
hogy ismereteit úgy rakja össze, mint ahogy eddig senki más! - Feltéve, ha őt is hajtja az alkotás vagy a fejlődés vágya."
Szerintem nagyszerű megfogalmazás, rögtön ízlelgetni kezdtem, megjegyeztem.
A saját kis képecskémről is azt gondolom, bárki más is meg tudná csinálni. Csak máshogy:)
Az alapja egy bolhapiacos képkeret, német nyelvű szöveggel. Hogy mit jelenthet, fogalmam sincs, bevallom, sosem gondolkodtam rajta.
A hétvégén semmilyen alkotói folyamatra nem futotta az időmből (hacsak egy lányszoba részleges átalakítását és nagytakarítását nem nevezzük annak), úgyhogy este még nekiláttam két fülmelegítés között egy kis hímezgetésnek. Az egész nem volt fél óra, én megpihentem, a komódunknak pedig lett egy új színfoltja. Csak azt tudom mondani: Ennyi!:)


Megjegyzések

  1. Mindkét képed nagyon szép. És az idézet is, ami, látod, még úgy is megtalált, hogy idegen nyelven beszélt hozzád.
    Kb: minden erő csak a nehézségek révén ismerhető meg, amelyeket legyőz.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Bocsánat, még azt akartam írni: az olvasó is nagyon szép darab. :-)

    VálaszTörlés
  4. te úgy rakod össze a dolgokat, ami csak rád jellemző :) szép formák, finom színek :) szépek ezek is, mint a többi holmid!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Ha akarnám sem tudnám másképp:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••