Ugrás a fő tartalomra

Ha nagy és híres leszek...


Tücskök ciripelésétől hangos nyári este.
Enyhet adó diófa a nagymama kertjében.
Langyos szellő susogó játéka a falevelekkel.
Ide-oda lengedező hinta.
És egy színpadról álmodozó kisleány...

Nekem ez a baba ilyen:)






Jövő hétvége után a baba bárki számára elérhető lesz, addig azonban engem hivatott képviselni az idei, nagyszabásúra tervezett Pure Fashion gálán, több, készülő társával együtt.


Megjegyzések

  1. Igen pont ilyen. És a többi is, na ettől kész vagyok. Ahogy az angol mondaná Best Ever nagybetűvel!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sorban jön ám a többi is. Csak nehogy túl unalmas legyek a végére:)

      Törlés
    2. Jöjjenek csak nem lesz uncsi. Várom!

      Törlés
  2. Nagyon édes, bájos, kislányos :-)

    VálaszTörlés
  3. Bájos kis teremtés. Hasonló a meséim hangulatához, úgyhogy rögtön belopta magát a szívembe. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a mesék is, és az babák is! Mind szerelem :)
      Csak eddig nem tudtam, hogy közük van egymáshoz (illetve nektek, illetve nem is értem, csak érteni vélem, vagy mégsem?)...
      Mindenesetre nagyon szívmelengető bekukkantani ide:)

      Törlés
    2. Tulajdonképpen nincs közöttünk rokoni szál, de mi találtunk. Azt hiszem, így jellemezhetjük igazán a dolgot:))

      Törlés
  4. Imàdom! És nagyon szeretném! Szólj ha le lehet rà csapni.

    VálaszTörlés
  5. Jaj, ez a baba még mindig..... Julcsi, tutira nem szeretnél egy ugyanilyet készíteni...?

    VálaszTörlés
  6. Annyira édesek a babáid!!! A mosolygós kis arcuktól mindig jobb kedvre derülök. Remélem nekem is jut egy a csapatból.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…