Ugrás a fő tartalomra

Barát újratöltve


Történt egyszer, még régen, hogy Zsizsónak új barátja lett, aki vele tartott mindenhová: az ágyba, az ebédlőasztalhoz, a játszótérre, a doktorbácsihoz, a nagymamához, az oviba, a Balatonra és még olyan helyekre is, ahová nem is gondolnátok. Egy cseppet sem illik csodálkozni azon, hogy az új barát a BARÁT nevet kapta. Így, csupa nagybetűvel.

Nem furcsa hát, hogy azon a reggelen, amikor Anyuka felébresztette Zsizsót, ösztönösen rakta be BARÁTot a szintén neki, egyedi elgondolások alapján készült hátizsákjába és szálltak fel arra a szép, piros, modern vonatra, ami egészen Kelenföldig repítette őket, félig még Álomországban járva. Mondom, Álomországban járva, mert csakis így történhetett, hogy BARÁT és a hátizsák a vonaton felejtődött.
Hiába a könnyek, a kétségbeesett telefonok a pályaudvarokra, a talált tárgyak osztályára, meg ahová még ilyenkor szokás, BARÁT és a hátizsák nem került elő. 


Zsizsó és anyukája arra kért, hogy varrjak a régi helyett egy új Barátot. Zsizsó a kedvenc vevőim közé tartozik, nem tudok nemet mondani neki. Mondjuk nem is nagyon akarnék :)






Nem titok, hogy ez érzelgős kis nyápic vagyok, de attól a meleg és erős öleléstől, amit az új Barátért kaptam, bárkinek könnybe lábadt volna a szeme. Hát még nekem!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…