Táborozások idején

Táborozni indultak a nagyok, ő is menni szeretett volna. Lázasan csomagolt mindenki (helyett anya), gondosan ügyelve, hogy mindenük meglegyen, semmi ne maradjon itthon. Gondosan csomagolt ez a szöszke lány is, az aprócska, rózsaszín hátizsákjába, amit még a nővére hordott valamikor, de sehogy sem fért bele a könyv, a hajcsat, a rövid ujjú póló, a hosszú ujjú póló, a szoknya, a hosszú nadrág, a rövid nadrág, a papucs, az ujjbábok, a vízipisztoly és még az a néhány apróság, amit feltétlenül szeretett volna magával vinni.
Szomorú volt, amikor ő nem szállhatott fel a többiekkel a különvonatra és nem utazhatott semmiféle táborba, mert milyen igazságtalan, hogy még az unokatesói is mind elmehettek. Csak neki kell itthon maradnia, tökegyedül
Elmehetett hát a Nagyi-táborba és hogy enyhítsek a bánatán és az a sok fontos dolog is vele mehessen, ismét összefogtam Éjszakával, aki már egészen jó barátom, és Vercsi, ez a szöszke lány, kapott egy nagyobb hátizsákot.




Megjegyzések

  1. A hátizsák se kutya, de ez a pillantás itt az utolsó képen mindent visz. :-)

    VálaszTörlés
  2. Nagggyon jó lett! Telitalálat a virág rajta.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép! A hátizsák és Vercsi is :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Majdnem sikerült

Babahaj, ahogyan én csinálom

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés