Ugrás a fő tartalomra

Zsemle kontra cérna


Zsemlekosárnak vettem a zsibvásárban, a mögötte látható porcelán (szerintem) pálinkás flaskával együtt. Egy pillanatig el is gondolkodtam azon, hogy tényleg zsemlés kosár lesz, de nálunk, négy gyerek mellett nincs az a kosár, amibe beleférne az általunk elfogyasztott zsemlemennyiség. Maradt hát az eredeti elképzelés, amit már az első érintéskor beleláttam: varróskosár. 


Először átfestettem, a már sokat emlegetett Martha Stewart festékkel, két rétegben. 


A bélés az eredeti szabásmintája alapján készült, így sokat nem kellett vele vesződnöm. A különbség annyi, hogy az oldalába varrtam két kis zsebet ollótartónak.


Került bele egy cérnatartó is, középen gumival megerősítve.


A tetejébe kartonlapot vágtam, amit bevontam ezzel a csodás anyaggal, de a kettő közé jó sok tömőanyagot tettem, hogy legyen hová tűznöm varrás közben a tűimet. Nem egyszer fordult elő, hogy rozsdás tűt húztam ki vasalás közben a pólómból... vagy valaki felszisszent, amikor leült a kanapéra... 


Kedvemre való darab lett, különösen, ha arra gondolok, hogy többe került a belevaló, mint maga a kosár. 


Azt mondtam már, mennyire szeretem a nappalinkat ilyenkor késő őszi délutánokon. Olyan csodás fények ragyognak, amitől az ember kénytelen mosolyogni és jókedvűnek lenni.. Ez az oka a sok fotónak is.




Megjegyzések

  1. Julcsikám,ez a kosár is, a kis madárház és az elmúlt időszak családi eseményei mind szívet-lelket melegitőek! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon helyes varrókosár, de azért egyezzünk ki inkább a kora őszben :D (editsokadik)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…