Zsemle kontra cérna


Zsemlekosárnak vettem a zsibvásárban, a mögötte látható porcelán (szerintem) pálinkás flaskával együtt. Egy pillanatig el is gondolkodtam azon, hogy tényleg zsemlés kosár lesz, de nálunk, négy gyerek mellett nincs az a kosár, amibe beleférne az általunk elfogyasztott zsemlemennyiség. Maradt hát az eredeti elképzelés, amit már az első érintéskor beleláttam: varróskosár. 


Először átfestettem, a már sokat emlegetett Martha Stewart festékkel, két rétegben. 


A bélés az eredeti szabásmintája alapján készült, így sokat nem kellett vele vesződnöm. A különbség annyi, hogy az oldalába varrtam két kis zsebet ollótartónak.


Került bele egy cérnatartó is, középen gumival megerősítve.


A tetejébe kartonlapot vágtam, amit bevontam ezzel a csodás anyaggal, de a kettő közé jó sok tömőanyagot tettem, hogy legyen hová tűznöm varrás közben a tűimet. Nem egyszer fordult elő, hogy rozsdás tűt húztam ki vasalás közben a pólómból... vagy valaki felszisszent, amikor leült a kanapéra... 


Kedvemre való darab lett, különösen, ha arra gondolok, hogy többe került a belevaló, mint maga a kosár. 


Azt mondtam már, mennyire szeretem a nappalinkat ilyenkor késő őszi délutánokon. Olyan csodás fények ragyognak, amitől az ember kénytelen mosolyogni és jókedvűnek lenni.. Ez az oka a sok fotónak is.




Megjegyzések

  1. Julcsikám,ez a kosár is, a kis madárház és az elmúlt időszak családi eseményei mind szívet-lelket melegitőek! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon helyes varrókosár, de azért egyezzünk ki inkább a kora őszben :D (editsokadik)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Majdnem sikerült

Babahaj, ahogyan én csinálom

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés